Ha te is épp annyira szereted az olajbogyót, s kedveled a mediterrán ízeket, mint én, akkor ez a poszt neked szól! Nemcsak azért, mert megismerheted általa, hogy Spanyolországban milyen ízesítések, és elkészítési módok a legkedveltebbek, hanem mert te magad is könnyedén elkészíthetsz néhányat függetlenül attól, hogy a világ mely pontján vagy. Csak egy üveg magozott, zöld olívára van szükséged, és néhány alapvető hozzávalóra, na meg persze egy kis türelemre. Velem tartasz?
Először is, itthon már jól ismerjük a pirospaprikával, mandulával, fokhagymával, vagy gyöngyhagymával töltött olívát, ám ha a mediterrán országban járunk, akkor ezeken kívül egyéb csemegék is léteznek, amiket egyaránt lehet egy kész étel mellé szolgálni, miként vendégváró falatnak ajánlani. Ráadásul ugyanúgy találkozhatunk velük a piacokon járva, miként a nagyobb boltok, áruházak polcait böngészve, hiszen némelyik olyannyira kedvelt finomságnak számít, hogy szívesen konzerválják azokat. De lássuk, hogy pontosan melyekről is van szó!
Az egyik, s talán a legegyszerűbb, a szardellával töltött zöld olajbogyó (aceitunas rellenas de anchoa), ami voltaképpen ugyanolyan, mint a hazánkban is ismertek, csak az a különlegessége, hogy egy finom, tengeri halféleséggel van megtöltve. Sokszor nemcsak önmagukban tálalják, hanem egy-egy vékony szelet szardellát is kínálnak az olajbogyók mellé, vagy pedig egy kisebb nyársra, felváltva fűzik fel az egyes hozzávalókat – az olajbogyót és a szardellafilét –, amit édes chilipaprikával egészítenek ki, s végül olívaolajjal locsolnak. Ez az ún. gildas, amivel elsősorban az északi, észak-keleti régiókban található éttermekben, és tapas bárokban találkozhatunk, mivel hogy eredetileg egy baszkföldi pinchosról van szó, de ugyanúgy megtalálhatjuk a főváros vendéglőiben, miként a keleti régió nagyobb városaiban is.
A másik nagy kedvenc, amit viszont szinte mindenütt megtalálhatunk az országban, az ún. aceituna gazpacha, ami mondhatni, hogy ugyanolyan nagy népszerűségnek örvend a spanyoloknál, mint nálunk a csalamádé. Nagyobb méretű, magozott olívából, sok esetben a Manzanilla fajtából készítik, és a hagyományos mediterrán fűszerek mellett kisebb méretű, félbe vagy negyedekre vágott ecetes uborkát, nagyjából hasonló méretűre vágott sárgarépát, vöröshagymát, fokhagymát, édes chilipaprikát, egy kevés ecetet és olívaolajat tartalmaz. Ebben az esetben ügyelnek arra, hogy a bogyók épek és egészségesek legyenek, ne legyen törés vagy bevágás rajtuk, míg az ún. aceitunas chupadedos esetében fontos, hogy legyen rajtuk egy bevágás, vagy, ami még jobb: legyen megtörve, esetleg egy mozsárban finomra zúzva, mert ezáltal jobban átveszi a többi összetevő ízét, amelyek alapvetően az oregánó, az egész bors, a fokhagyma, és az olívaolaj. Hogyha otthon készítjük, akkor feldobhatjuk még egy kis friss, vagy szárított és morzsolt rozmaringgal, illetve kakukkfűvel. Ízlés szerint pedig, még fűszeresebbé tehetjük azáltal, hogy több fokhagyma gerezdet adunk hozzá, vagy megtörve, vagy pedig apróra vágva, de tehetünk hozzá két-három szárított babérlevelet is, sőt, még egy kis citrom levét is belecsavarhatjuk. Mielőtt azonban fogyasztanánk, hagyjuk legalább egy éjszakán át szoba hőmérsékleten letakarva, hogy az ízek kellően összeérjenek. Egyébként ennek elkészítéséhez is nagy méretű, magozott zöld olívát használnak, ami úgyszintén lehet a Manzanilla, vagy a korábbiakban már említett Gordal.
Természetesen mi magunk is kísérletezhetünk, hiszen egyéb hozzávalókkal más-más ízvilágot kapunk, amik ugyanúgy elnyerhetik a tetszésünk. Elsőként, bontsunk ki egy üveg zöld olívát, öntsük le róla a levet és tegyük egy tálba őket, majd egyesével vagdossuk be mindegyiket. Ezután csak rajtunk múlik, hogy miként ízesítjük: adhatunk hozzá, a jól megszokott mediterrán fűszereken túl (oregánó, kakukkfű, rozmaring, bazsalikom) egészen apróra vágott pirospaprikát, vagy zöldpaprikát, a csípős ízeket kedvelők egy kis chilit, miként vághatunk hozzá egy kis friss, vagy szárított paradicsomot, és lila-, vagy fehérhagymát is, de adhatunk hozzá egész apróra vágott, frissen szedett petrezselyemzöldet is. A végén pedig ne sajnáljuk belőle az extra szűz olívaolajat se, és ha készen vagyunk, akkor az egészet forgassuk át néhányszor, hogy minden hozzávaló alaposan összekeveredhessen egymással. Ha pedig még tovább fokoznánk az ízélményt, akkor vágjunk bele egy kis kígyóuborkát, vagy tegyünk hozzá néhány kocka félkemény sajtot, vagy morzsoljunk bele egy keveset a kedvenc lágy, fehér sajtunkból. Ezután fedjük le salátánkat, majd tegyük néhány órára a hűtőbe, hogy az ízek minél jobban összeérjenek.
Ám ha valami másra vágynánk, akkor azt is könnyedén elkészíthetjük: a fentiekhez hasonlóan járjunk el, de ezúttal egész fekete, vagy színes borsot, édesköményt és apróra vágott mentalevelet adjunk az olajbogyókhoz, amit az olívaolajon kívül fehér borecettel, vagy száraz fehér borral locsoljunk, s az így kapott keveréket ugyanúgy hagyjuk állni, és csak azután fogyasszuk. De ha még ennél is jobban kedveljük az egzotikus, keleti ízvilágot, akkor a következő finomságot készítsük: locsoljuk az olajbogyókat egy kevés frissen facsart narancs levével, vagy vágjunk hozzájuk egy negyed, vagy esetleg egy fél narancsot (héj nélkül), reszeljünk rá egy kis gyömbért, és szórjuk meg durvára vágott, vagy darált szerecsendióval, s ugyanúgy adjunk hozzá egy kis extra szűz olívaolajat. Jól keverjük át, majd lefedve hagyjuk állni legalább egy éjszakán át.
Az itt felsorolt különlegességeken kívül még sok másikkal is találkozhatunk, hiszen nem szabad megfeledkeznünk például a sajttal, vagy sajtkrémmel töltött olívákról sem (aceitunas rellenas de queso con tomate), amit legtöbbször petrezselymes-paradicsomos szószban kínálnak, vagy a katalán területekről jól ismert, fokhagymás-paradicsomos, mandulát és mogyorót is tartalmazó romesco mártásba forgatott olívákról sem. Általánosságban azonban elmondható, hogy ezeket az ínyencségeket alapvetően zöld olívából készítik, mivel az sokkal könnyebben párosítható egyéb hozzávalókkal, de ettől függetlenül találkozhatunk fekete olajbogyóval készített csemegékkel is, amik közül legalább egyet mindenképp meg kell említenem. Ehhez sok esetben az aragóniai fekete olívát használják, amihez apróra vágott fokhagymát, oregánót, egy szál édeskömény friss zöldjét, és egy fél citromot adnak, amit a héja nélkül kisebb darabokra vágnak, majd az egészet jó alaposan meglocsolják olívaolajjal. Ahhoz pedig, hogy az ízek igazi kavalkádját kóstolhassuk, célszerű eleve egy befőttes vagy csatos üvegbe tennünk az egyes hozzávalókat, majd gondosan lezárnunk, hogy aztán alaposan felrázhassuk azt. Így a citrom nedve, az olívaolaj, és a bogyók leve kellően átjárják egymást, elegyednek, összekeverednek, hogy végül egy kellemesen üde, zamatos ízvilágot adjanak. Hűtőben tárolva néhány napig eltartható, miközben mindinkább pikánsabbá érik.

Kapcsolódó tartalom:
A tapas eredete
Tapas és/vagy pinchos?

A képek illusztrációk:
pixabay.com