Amikor elkezdünk tanulni egy új nyelvet, akkor számos hasznos és alapvető kifejezéssel találkozunk, amiket nagyon gyorsan elsajátítunk, és beépítünk a mindennapi nyelvhasználatunkba. Ilyen kifejezések egyike a Jó étvágyat! is, amire a spanyol nyelvben két megfelelő is létezik: az egyik a ¡Que aproveche!, míg a másik a ¡Buen provecho!
Valószínűleg már mindkét kifejezéssel találkoztál valahol, akár írásban olvastad, vagy szóban hallottad, de biztos, hogy nem teljesen ismeretlenek a számodra. Ám azt tudtad, hogy a két kifejezés közül mára már csak az egyiket, méghozzá az előbbit használják Spanyolország legnagyobb részén, míg a másik elsősorban a félsziget déli részén, illetve a dél-amerikai régióban honos? De vajon miért? Milyen mögöttes többlettartalommal bír ez utóbbi kifejezés, amiért manapság már nemigen használják azt az Ibériai-félszigeten? (Sőt, volt olyan terület is - elsősorban a baszk, a katalán és a valenciai régióra gondolok -, ahol igazán meg sem tudott honosodni).
Nos, e kérdés megválaszolását megkönnyíti, hogyha egy kicsit visszatekintünk az időben, hiszen annak hagyománya a nyugati kultúrában, hogy étkezés előtt jó étvágyat kívánunk valakinek azért, hogy az elfogyasztani kívánt étel az adott illető javára, egészségére váljék, már több évezredes múlttal rendelkezik, s nem véletlen az sem, hogy a 'provecho' - megőrizve latin megfelelőjének, a 'profectus' szónak jelentését -, egyfajta hasznosságot, jótékony hatást jelent, amit valami másnak a révén, más által szerezhetünk, miként egy jóízűen elfogyasztott finom fogás is az egészségünkre, a javunkra válhat.
Ám egykoron, még az arab megszállás idején, a Kr. u. 710-es évektől kezdődően egy új, másfajta értelmet nyert az említett kifejezés, ami egészen a 15. századig, a Katolikus Királyok által indított rekonkvisztáig fennállt, sőt, bizonyos területeken, régiókban (déli vidékek) azután is továbbélt. Ez az újfajta megközelítés pedig nem volt más, mint a keleti kultúrából is mind a mai napig jól ismert, mélyen gyökerező szokás egy-egy étkezés végeztével: a böfögés, illetve az arra adott válasz: Egészségedre!. E szokás egy finom, ízletes, jóleső étel elismeréseként jelenik meg, amelynek elmaradása egyenesen sértő a házigazdára, vagy az adott fogás készítőjére nézve, hiszen azt sugallja, hogy a felszolgált ennivaló nem volt finom, és egyáltalán nem ízlett az azt kóstolóknak. Természetesen a magasabb társadalmi osztály és a tehetősebbek körében hamar elutasításra került e hagyomány, s vele együtt az immáron már más megvilágításba, új értelemmel bíró kifejezés maga is, hiszen visszataszítónak, neveletlenségnek gondolták, hogyha valaki az asztalnál, az étkezés végeztével böfög, ellenben a társadalom más rétegeiben sokáig megmaradt, mind a szokás, mind pedig a hozzá társított új jelentés is.
Érdekes egyébként, hogy manapság, noha már nem bír e többletjelentéssel, mégis, hivatalos találkozók, üzleti ebédek és vacsorák alkalmával, ha Spanyolországban járunk nem ajánlott a használata, mivel csak a kötetlen beszélgetések, a közvetlen és baráti közeg sajátja, bár akkor is jobb, ha inkább a másik kifejezést, a ¡Que aproveche!-t használjuk, vagy ha katalán nyelvterületen járunk, akkor nyugodtan használhatjuk a francia Bon Appétit! kifejezést is. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy Dél-Amerika területén, különösen Argentínában, Uruguayban, de akár más országokat is ide sorolhatnék, ugyanúgy használják arra a ¡Buen provecho!-t, hogy valakinek jó étvágyat kívánjanak, mint arra, hogy valakinek (jellemzően kisbabáknak) egészséget kívánjanak miután sikeresen büfizett egyet, hiszen ezekben az országokban a 'provecho' egy csecsemő kis büfijét is jelenti.

Források és egyéb kiegészítő anyagok:
primerasnoticias.com; rae.es