Amint látjátok, Spanyol nyelvtan: melyik a helyes? címmel egy újabb rovatot indítok a blogon belül, ami elsődlegesen a nyelv mélyebb, s ugyanakkor átfogóbb ismeretét célozza olyan, alapvetően nyelvi, nyelvtani kérdésekkel és problémákkal, amelyek sokszor kulturális különbségekből, illetve földrajzi, területi eltérésekből adódnak. Lehet, hogy az itt tárgyaltak már benned is megfogalmazódtak, csak eddig nem kérdeztél rá, vagy az adott válasszal nem jutottál sokkal előrébb annál, mint ahol kételyed megjelenésekor voltál, ám akkor sincs semmi baj, hogyha még nem merültek fel benned azok a témák, kérdéskörök, amelyekkel e rovaton belül találkozhatsz, hiszen közösen fogunk sorra venni jó párat. Nézzük is meg mindjárt az első problémánkat!
Ebben a cikkben ugyanis, előre vetítve a következő poszt egyik lényegi összetevőjét, arra a kérdésre keresem a választ, hogy mi az 'el pan', vagyis a kenyér szó megfelelő, kicsinyítő képzős spanyol alakja: 'pancito'; 'panecito'; 'panecillo', vagy netán a 'panito'? Hallottad-e már ezek közül valamelyiket is, vagy esetleg már többet is? Vagy lehet, hogy már a választ is tudod? Hogyha így van, akkor te hogy mondanád a magyarban található "kenyérke" megfelelőjét? S egyáltalán, csak egy jó megoldás létezik? Nos, ahhoz, hogy e kérdést helyesen megválaszolhassuk, vegyünk néhány, a mindennapokban használt példát, amelyek segítenek, hogy világosan láthassuk az egyes különbségeket és hasonlóságokat:

Este pancito es muy rico.
Ez a kenyérke nagyon finom!

¿Ya no te comes ese panecito pequeño?
Már nem eszed meg azt a kis kenyérkét?

Este panecillo rústico es muy delicioso.
Ez a falusi cipó(cska)/kenyér(ke) nagyon ízletes!

VISZONT, mondhatjuk azt is, hogy:

Me voy a comprar unos panecillos con semillas para mañana.
Elmegyek néhány magos zsemlét venni holnapra.

VAGY:

He comprado también unos ricos panecillos rellenos de chocolate para el desayuno.
Reggelire vettem néhány csokoládéval töltött finom péksüteményt is.

Láthatjuk tehát, hogy míg a 'pancito' és a 'panecito' kifejezések egyértelműen a kenyérre, annak kicsinyítő képzős alakjára vonatkoznak, addig a 'panecillo' szónak többféle értelme, és önálló jelentése is van: 1), vonatkozhat a kenyérre, mint annak kicsinyítő képzővel ellátott alakjára. Ekkor vagy "kenyérkének" vagy pedig "cipócskának" fordítjuk, attól függ, melyik tűnik helyesebbnek az adott helyzetben, mivel 2), egyaránt jelenthet kerek, ovális, vagy szögletes formájú, kisebb-nagyobb cipót, vagy cipóféleséget is, ami ebben a vonatkozásban már nem bír kicsinyítő értelemmel. Továbbá, 3), lehet a zsemle, vagy buci egyértelmű megfelelője is, legyen szó kerekded, ovális, szögletes, magos, mákos, olajbogyós vagy sajtos készítésűről. Végül, 4), általában véve vonatkozhat a kisebb péksüteményekre, akár kerek, akár ovális, akár háromszögletű, akár téglalap formájú, mint egy bukta, vagy legyen kiflihez vagy croissanthoz hasonló, lekvárral, dzsemmel, csokival, Nutellával, avagy sajttal, sonkával, vagy bármi mással töltve, édes vagy sós.
Ám vajon ezek a szavak a teljes spanyol nyelvterületen egyaránt jelen vannak és egységesen használatosak? Nem. Más-más szó vonatkozik más-más területekhez.
Kezdjük Spanyolországgal! Ott a 'pan' kicsinyítő toldalékkal ellátott alakja a 'panecito' (kenyérke), aminek használatával kapcsolatban már az 1500-as évek második felétől kezdődően vannak írásos feljegyzések, viszont se a 'pancito' se pedig a 'panecillo' alakot nem használják a kenyér kicsinyítő értelmére, legalábbis a spanyolországi spanyolok biztosan nem! Viszont azt ne feledjük, hogy a 'panecillo' további, önálló jelentéseit annál inkább!
Dél-Amerikában a 'panecito' helyett alapvetően a 'pancito' alak a használatos forma, főleg Argentínában, Chilében, Venezuelában, Kolumbiában, de Kubában és Mexikóban is. A 'panecillo', mint "kenyérke" pedig, leginkább Közép-, és Észak-Amerikában fordul elő, bár érdemes megjegyeznünk, hogy itt is a 'pancito' van jobban elterjedve, ami egyébként az 1900-as évektől egyre nagyobb és nagyobb területekre terjedt át, felváltva ezzel az esetlegesen létező, korábbi használatokat, amelyek ugyanúgy kiszorulnak, s eltűnnek, mint a 'panito', amiről ezidáig nem esett szó, s nem véletlenül. Ez az alak ugyanis csak két területen (legalábbis a RAE szótára szerint) létezik, vagy létezett (?), nevezetesen a Kanári-szigeteken és Guatemalában. Hogy napjainkban is használják-e, azt nem tudom, annyi azonban bizonyos, hogy ha nagyobb mértékben el is volt terjedve a használata ezeken a területeken, akkor mára már nagy valószínűséggel jelentős mértékben felváltotta a 'panecito' vagy a 'pancito' alakja.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy alapfelvetésünkre adott négy válaszadási lehetőség közül végső soron mindegyik érvényes használattal bír attól függően, hogy milyen földrajzi területet, melyik országot, s régiót vesszük alapul.

Forrás és egyéb, kiegészítő anyagok:
elsevier.es; rae.es