Amikor elterveztem, hogy készítek egy rovatot a köznyelvi, mindennapokban használatos kifejezésekről, nem gondoltam, hogy mindjárt az első poszt után megírom a következőt, de az igazság az, hogy így lenne kerek a történet. Mindjárt meglátjátok, hogy miért, és hogy pontosan mire is gondolok!
Az előző bejegyzésben megállapítottuk, hogy a "tapas", a "potes" és a "pinchos" egymás szinonimája. Valóban, tényleg mind a három szó kis falatkákat, vagy kis adag ételt jelöl, ám ennek ellenére, ha Spanyolországban járunk, különösen az északi régióban, de akár a középső tájakon is elő-előfordulhat olyan vendéglátóhely, amelynek étlapján a következő feliratot olvashatjuk: 'TAPAS Y PINCHOS'. Ekkor egy pillanatra elcsodálkozunk, és értetlenül állunk az olvasottak előtt, hogy akkor most ez hogy is van? A tapas mégsem pinchos, vagy a pinchos nem is tapas? Hiszen eddig úgy tudtuk, hogy a kettő egy és ugyanaz, sőt meg is feleltethető egymásnak. Igen, ez bizonyos tekintetben továbbra is így van, ám valamit nem árt megjegyezni: minden pinchos tapas, de nem minden tapas pinchos. A tapas tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, ami minden egyes kis falatot magában foglal. Ezzel szemben a pinchos (pintxos), szigorúan véve, csak egy bizonyos kategóriája a tapasnak. Bár a kettejük között húzódó határ egyáltalán nem olyan éles, mint amilyennek első hallásra tűnik, mégis meg lehet, és a legtöbb esetben meg is tudjuk őket különböztetni egymástól. Azért mondom, hogy a "legtöbb esetben", mert olykor még maguk a spanyolok is elbizonytalanodnak azon, hogy most voltaképpen mi is az, amit kaptak: tapas vagy pinchos?
A kettő különbségét talán a szervírozás módjában lehetne igazán tetten érni, mivel a pinchos eredetileg olyan ételeket jelöl, amelyek minden esetben egy vékony pálcikával, legtöbbször egy fogvájó segítségével vannak összefogva, s ily módon tálalva. Erre utal az is, hogy maga a főnév (el pincho/pintxo) a "pinchar/pintxar" (átszúr, megszúr) igéből eredeztethető. A legkedveltebb, s talán a legismertebb, illetve a legtöbbféleképpen variálható pinchosok egyike a kenyérre (leginkább egy szelet baguette-re) szúrt különféle élelmiszerek, úgy, mint akár egy szelet sonka, sajt, és olajbogyó, de természetesen a feltétek ízlés, vagy épp az aktuális gasztrodivat szerint, akár régiónként is változhatnak.
Az egyik legnagyobb kavarodást a patatas bravas jelenti, mivel sokszor pinchosként is azonosítják, pedig egyáltalán nem áll semmilyen más összetevőből, csak sült krumpliból és paradicsomos vagy fokhagymás szószból, ám gyakran nem villával, hanem egy kis pálcika segítségével fogyasszuk, s emiatt sokan úgy gondolják, hogy a tapason belül a pinchos része is. De ha engem kérdezne valaki, én nem feltétlen sorolnám erre a listára, mert talán úgy lehetne még jobban megfogni a pinchos valódi lényegét, ha azt mondanánk, hogy azért van szükség egy pálcikára, hogy az egyes hozzávalókat összetartsa, egybefogja, s az adott étel így alkosson egyetlen egy falatot. Korábban úgy próbálták, illetve lehet, hogy vannak, akik napjainkban is így próbálják meg elválasztani egymástól a két fogalmat, hogy a tapast tulajdonképpen csak a meleg főételek kis porciójára értik, amelyek elfogyasztásához minden esetben evőeszközökre van szükség, míg a pinchos esetében egyharapásos falatokról beszélhetünk, amelyeknek alapvető összetevője a kenyér, és elfogyasztásukhoz nincs szükségünk evőeszközökre. Ám azt az előző cikkeimből is jól láthattuk, hogy a tapas nem csak ez, sőt, de még mennyire nem is ez! S ugyanígy, a pinchosra sem mondhatjuk azt, hogy csak és kizárólag hideg ételeknek, ráadásul olyan ételeknek lenne az összefoglaló elnevezése, amelyek nem igényelnek evőeszközt, hiszen például a kis nyársakra sorakoztatott, parázson grillezett húsok, halféleségek, illetve zöldségek is alapvetően a pinchos kategóriájába esnek.
Így tehát azt mondhatjuk, hogy eredeti értelmében, csak az számít pinchosnak, aminek a hozzávalói egy valamekkora pálcikára vagy nyársra vannak tűzdelve, s ily módon vannak szervírozva. A gyakorlatban azonban azt láthatjuk, hogy a tapas és a pinchos között húzódó határ mindinkább elmosódik, s egyik nem alárendeltje marad a másiknak, hanem vele egyenrangúvá válik, hiszen manapság már nem csak azok az ételek és kis falatok nevezhetők pinchosnak, amelyek pálcikával is rendelkeznek, hanem azok is, amelyek nem, vagy nem feltétlenül.
A "tapear"/"potear", 'tapasozni, tapast fogyasztani' igékhez hasonlóan, az alábbi kifejezésekkel találkozhatunk: Es un lugar perfecto para pinchear (pintxear), azaz "Tökéletes hely kis falatokat fogyasztani (tapasozni)"; vagy: Es viernes, ¡vamos de pinchos (pintxos)!, vagyis "Péntek van, menjünk falatozni (tapasozni)!". Főnévi használatával ("pincheo"; "pintxeo") is találkozhatunk a "tapeo", "poteo" ('tapasozás') mintájára, bár nincs oly mértékben elterjedve, mint ez utóbbi kettő használata, és egyaránt vonatkozhat egy nyugodt ebédre vagy vacsorára, miként a bárról-bárra való járás hagyományára is, bár ez esetben jóval költségesebb lehet ez a forma, mivel a pinchosok sohasem az adott itallal együtt, hanem azon túl kerülnek felszámolásra. További különbségként pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy míg a tapas fogalma vagy az ország belsejében, vagy pedig déli régiójában született, s terjedt el nemcsak a spanyol vidékeken, hanem szinte az egész világon, addig a pinchos alapvetően a baszk nyelvterület, s általa, elsősorban Baszkföld sajátja, ahonnan indulva nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi szinten is egyre ismertebbé és ismertebbé vált, méghozzá oly módon, hogy sokszor a baszk tapasként definiálják őket.

A képek a Flickr.com oldalról származnak, rendre: (1.) Karl Baron / CC BY 2.0; (2.) Rasmus Lerdorf / CC BY 2.0; (3.) Grey World / CC BY 2.0; (4.) triplefivedrew / CC BY-NC 2.0