Ma egy olyan, a konyhában gyakorta használt kifejezést, és egyúttal ismert technikát hoztam nektek, ami nem lehet idegen, sem pedig ismeretlen azok számára, akik szoktak otthon olyan desszerteket készíteni, mint például az előző posztban bemutatott híres édesség, vagy a hozzá nagyon hasonló pudingok (el pudín), sütés nélküli édesen lágy, krémes torták (la tarta), és a hideg, őszi-téli időszakok elengedhetetlen finomsága, a forró csokoládé (el chocolate caliente).
Közös tulajdonságuk elkészítésük módjában rejlik, amire a magyar nyelvű receptkönyvekben az alábbiak valamelyikét olvashatjuk: "olvasszuk fel / melegítsük / főzzük egy bizonyos ideig", de nem egyszerűen csak egy lábasban közvetlenül a tűz felett, hanem "lassú kavarás mellett, vízgőz felett". Ami annyit jelent, hogy például a tojás (el huevo), a margarin (la margarina), vagy épp a csoki (el chocolate) esetében nem jó, ha egyszerre túl nagy hőhatásnak vannak kitéve, mert akkor könnyen összeugranak, csomóssá válnak, vagy épp kifutnak, szerteszéjjel fröcskölve mindent a konyhában. Ennek elkerülését, és egyúttal megelőzését szolgálja az, amikor egy lábasban éppen annyi vizet melegítünk, hogy a belőle származó gőz elegendő legyen egy felé helyezett tálban lévő élelmiszer felolvasztásához, vagy épp megfőzéséhez, méghozzá lassú, egyenletes hőfokon. Mi éppen ezért ezt egyszerűen, egy szóval fejezzük ki: gőzfürdő; vagy régies nyelven: máriafürdő. S ugyan ha még az előbbiből nem is, de az utóbbiból már mindenképpen megkapjuk a spanyol kifejezésünket is:
el baño (de) María, merthogy a spanyol nyelvben megmaradt annak hagyománya, ahonnan ezt az eljárást eredeztetik.
Feltalálása ugyanis egy bizonyos Zsidó Mária néven ismert asszonyhoz, mondhatni, hogy a történelem első női kémikusának, tudósának a személyéhez köthető, akinek valódi kilétét a mai napig homály fedi. Gyakran nevezik Mária prófétanőnek, miként sokszor azonosítják Mózes nővérével, Mirjámmal is, míg egyesek szerint magának az atomelmélet alapítójának Démokritosznak volt a tanítója. Létezésének legbiztosabb forrását azonban Panopoloszi Zószimosz, a Kr.u. 4. szd-ban élt görög származású tudós írásaiból ismerhetjük, aki nem egyszer tesz említést, és ad leírást a különféle találmányairól, illetve felfedezéseiről, amelyek egyike volt az ún. balneum Mariae, avagy bain-marie (ejtsd: bén mári), amelyet bain de Marie-ként is ismernek, pl. a francia nyelvben, amit nemcsak a mindennapok során, a konyhában használhatunk, hanem ugyanolyan nagy segítség az orvostudomány, és a kozmetika számára is, hiszen az élelmiszereken túl számtalan másik olyan anyag létezik, amelynek nem tesz jót a hirtelen hevítés. Maga a módszer egyébként eredetileg egy vízzel majdhogynem teli edényt jelölt, amit alulról egy homokkal, és vulkáni hamuval telt nagyobb méretű tál hője hevített, s az így keletkezett gőz fölé pedig ugyanígy egy másik tálat helyeztek, benne a számunkra éppen szükséges anyaggal, legyen az szilárd, vagy folyékony halmazállapotú.
Így tehát, ha egy spanyol szövegben a következőt látjuk: cocinamos al baño María, tudni fogjuk, hogy ez mit jelent, s hogy hogyan járjunk el, ha mi magunk is szeretnénk elkészíteni az adott ételt, hiszen csak főznünk kell azt, vízgőz felett.
