Mint emlékeztek a legutóbb, spanyol vonatkozás tekintetében, Salvador Dalí korai festészetét hoztam példának, most pedig egyik jó barátjának, és egyben a világszerte híres költőnek, Federico García Lorcának a költészetét említeném méghozzá egy olyan versét alapul véve, ami a spanyol iskolákban, gimnáziumokban gyakorta része az irodalomórának, és hazánkban is jól ismert. Címe: Arbolé, arbolé.
Egy gyönyörű fiatal lányról szól, aki csak annak rendje és módja szerint végzi a kötelességét: ágról-ágra, fáról-fára haladva szedi az olajbogyókat a fákról, hiszen az olívaszüret idején járunk, ami Andalúziában már szeptembertől megkezdődik, és egészen november végéig, december elejéig tart. Ám munkáját megzavarva, fiatal legények képében megjelenik a kellemesen hűsítő szellő, ami hol ide, hol oda csalná őt, de nem enged a kísértésnek. Ügyet sem vetve rájuk, meg sem hallva csábításukat, és kérlelésüket, hogy tartson velük az ismert andalúz nagyvárosok valamelyikébe: Córdobába, Sevillába, vagy épp Granadába, folytatja addigi tevékenységét. Két kezével, hosszan tartó, és fáradtságos munkával szüreteli tovább a termést, méghozzá kora reggeltől egészen napnyugtáig.
Mindez úgy is értelmezhető, hogy hiába is kapta romantikus ajánlatok egész sorát jóképű, és jól öltözött fiatal legényektől, szívének már van választottja, aki ugyan nem kerül említésre a műben, de még ha kimondatlanul is, jelen kell lennie, léteznie kell pontosan amiatt, mert a lány az összes kérőjét, közelítsen a szél bármily gyengéden és hívogatón, úgy utasítja el, hogy tudomást sem vesz róluk, még csak feléjük sem néz, pedig az úgy simogatja, mintha legalábbis a szeretője volna. Ennek azért van nagy jelentősége, mert szinte éjt nappallá téve a tűző nap alatt dolgozni, kétkezi munkát végezni a földeken komoly megpróbáltatást, kemény fizikai munkát igényel, amihez olykor-olykor jól esne egy kis frissítő, és bár a versben megjelenik a szél, a lány mégsem dobja el a munkáját, legyen az akármilyen nehéz, vagy embert próbáló is.
Az alábbiakban egyaránt el tudjátok olvasni a verset spanyolul, és magyarul is, illetve ha még lejjebb görgettek, meg is tudjátok hallgatni, amit azért ajánlanék mindenkinek, mert a népszerű kolumbiai énekesnő, Marta Gómez által megzenésített változatot hoztam nektek.