Számtalan festőt, írót és költőt ragadott magával a gyönyörűen megművelt olajfaligetek, a spanyolok által sokszor csak olívatengernek (mar de olivos) emlegetett végeláthatatlan látványa: az, ahogyan a szürkés-zöld, ezüstösen csillogó dús lombkoronák alatt göcsörtösen tekeredő, akár több évszázados fák szabályosan sorakoznak a legtöbbször rozsdavörös színű talajban.
Aki valaha is látott már ilyen szépséget, minden bizonnyal egy szempillantás alatt beleszeret, főleg, ha akkor van szerencséje ellátogatni egy ilyen ültetvényre, amikor az, teljes pompájában fogadja: apró, hófehér virágokkal telve, hiszen ekkor nemcsak a látkép, de a levegőben terjengő mézédes illat is bódító. Éppen ezért ezt a posztot egy kisebb válogatásnak szánom a számomra legkedvesebb, és legkedveltebb műalkotásokból, amelyek az olajfát, s vele együtt az olajfaligeteket jelenítik meg a Mediterráneum legkülönbözőbb pontjairól. Közös tulajdonságuk, hogy mindegyik az impresszionizmus korában született.
Elsőként, kedvenc festőm, Claude Monet 1884-ben Olaszországban, a Moreno Kertben készült festményét láthatjátok. Sajnos a Kert, ahogyan azt annak idején Monet mellett még sokan mások ismerhették, ma már nem létezik. Bizonyos területei maradtak fent csupán, ahol továbbra is megcsodálhatunk néhány, hatalmasra nőtt botanikai különlegességet, de legnagyobb része felosztásra került, ahol napjainkra luxusvillák épültek. Ezek közül vannak, amelyek megőrizték az eredeti kert egy-egy részét, és udvarai továbbra is fogadják az arra látogatókat, így az egyikben még mindig megcsodálhatjuk azt az olajfát is, amit a francia festő még csak egy tanulmány gyanánt festett akkor, amikor épp csak elkezdett komolyabban foglalkozni az olajfák, olajfaligetek festészetével.
A következő képen Vincent van Gogh 1889-ben Dél-Franciaországban, egy pár ezer lakost számláló kis település,– Saint-Rémy-de-Provence – környékén festett, "Olajfaliget" címet viselő műalkotását láthatjátok. Természetesen emellett még sok más vázlatot, rajzot, és kész festményt is be lehetne mutatni, hiszen az olajfa, és vele együtt az olívaültetvények kedvelt témái voltak a holland festő későbbi festészetének.Őt követve egy észak-amerikai származású festő, William Merritt Chase 1911-ben készült festményét emelném ki, amit Olaszországban, egyik nyaralása alkalmával készített. Köztudott volt ugyanis, hogy minden évben a nyár beköszöntével három hónapra egy Firenzéhez közeli kis házat bérelt, ahol nyugodtan, zavartalanul tudott hódolni a szenvedélyének.Végül pedig, a híres szürrealista spanyol festő, Salvador Dalí két korai, még az impresszionizmus jegyeit hordozó festményét láthatjátok, amik Katalóniában 1921-ben, illetve rá egy évre, 1922-ben születtek. Az elsőn az otthonába, Portlligatba vezető, olajfákkal tűzdelt, kőkerítéssel szegélyezett szűk utat láthatjuk, háttérben a Cap de Creus félszigettel, ami mintegy 25 km-re délre terül el a francia határtól, míg a másik festményen egy kedves kis tengerparti halászfalu, Cadaqués távoli látképe látható, ami egyaránt szeretett helyszíne volt életének és későbbi munkásságának.

A képek forrása: wikiart.org