Történelmi vonatkozás szempontjából nemcsak Andalúzia zászlaja, hanem annak címere is érdekes lehet nemcsak azoknak, akik általában véve szeretik a spanyol nyelvet és kultúrát, hanem azoknak is, akiket érdekel a görög-római mitológia és történelem, mivel az andalúz címeren a fiatal Herkules, vagy ha jobban tetszik, Héraklész alakja látható, oldalán két oroszlánnal, illetve két oszloppal, amelyek a Gibraltári-szorost ábrázolják. Lábainál az andalúz himnusz néhány sorára való utalás olvasható: "Andalucía por sí, para España y la Humanidad" ("Andalúzia önmaga révén, Spanyolországért és az Emberiségért"), míg a két oszlop tetején, amelyek egy félkörívben kapcsolódnak egymáshoz, az alábbi felirat rajzolódik ki, latin nyelven: "Dominator Hercules Fundator", azaz "alapító és uralkodó Héraklész". Mert bizony, a legenda úgy szól, hogy Héraklész volt az, aki elsőként jutott el Andalúziába, s általa a teljes Ibériai-félszigetre, így alapítva több várost is a térségben. De vajon miért? Miért jött Héraklész Andalúziába?
Minden Héra, görög istennő haragjával, s egyben bosszújával vette kezdetét, amiért férje, a legnagyobb görög isten, Zeusz, újra megcsalva őt, egy éjjelen halandó nővel hált. Ez a nő Alkméné, Tirünsz királynéja volt, Amphitrüón felesége, aki mindvégig elutasította a főisten közeledését, így az, egy cselhez folyamodva, Amphitrüón alakjában jelent meg, hogy elcsábítsa a védtelen asszonyt. Ezen az éjszakán fogant meg Héraklész, születési nevén Alkaiosz, aki a legelső perctől fogva tanúságát adta különleges, isteni erejének. Héra, már csecsemőkorában végezni szeretett volna a kivételes kisfiúval, ezért különféle eszközökhöz folyamodott, hogy megbosszulja férje félrelépését, ám Héraklész minden fondorlat és ármány felett győzedelmeskedni tudott. Héra egyik emlékezetes cselszövése az volt, amikor két kígyót juttatott Héraklész kiságyába, ám ő mindkettőt, anélkül, hogy azok megmarták volna, egyszeriben megfojtotta. Ifjú volt már akkor, amikor szerette volna megismerni a nagyvilágot, arról nem is beszélve, hogy már egy feleségre is vágyott. Így elhagyva a szülői házat, útnak indult Thébai felé, ahol tetteiért Kreón király a lánya kezét, Megarát nyújtotta neki, s nem sokkal később három gyermek édesapja is lett. Héra, látva a férfi sikereit, egyre nagyobb és nagyobb haragra gerjedt, mígnem tébolyt bocsátott rá. Héraklész e külső erő befolyása alatt megölte mindhárom gyermekét, továbbá féltestvérének, Iphiklésznek két gyermekével is végzett. A feldühödött istennő, a történtek után, visszaadta Héraklész tisztánlátását, aki elborzadva és szörnyülködve állt a történtek előtt. Menekülni akart saját magától, és a tetteitől: le akarta mosni magáról a bűnt, ezért a megtisztulás reményében elhagyta feleségét, s Thébai városát, hogy Delphoiba, egyenesen Apollón istenhez menjen segítségért. Apollón, Püthián keresztül azt a jóslatot adta neki, hogy álljon Eurüsztheusz, mükénéi király szolgálatába, ahol ha teljesíti a kiszabott feladatokat, akkor megtisztulást, és halhatatlanságot nyer. A különféle próbatételeket viszont nem egyedül találta ki a király, hanem Héra istennő közbenjárásával. Összesen 12 kihívást kellett teljesítenie, amelyek között szerepelt az is, ami miatt Héraklésznek hosszú útra kellett kelnie, méghozzá Andalúzia felé véve az irányt.
Apollodórosz leírását követve láthatjuk, hogy a 10. feladat az volt, hogy hozza el Gérüón (egy három fejű, és három testű szörnyszülött) bíborszínű marháit Erütheia szigetéről, ami az Ókeanosz (világóceán) közelében fekszik. A Mitológia szerzője meg is jegyzi, hogy ezt a szigetet "ma Gadeirának hívják". Gadeira az ókori Görögországban valójában a jelenleg ismert Cádizi-öbölben található szigetcsoportnak volt az összesített elnevezése, amit Spanyolországban ma már csak simán "Bahía de Cádiz"-nak, vagyis Cádizi-öbölnek neveznek. A hagyomány úgy tartja, hogy Erütheia (vagy spanyolosan Eritea), Kotinuossa (Cotinusa) és Antípolis (Isla de León) szigetével együtt alkotott egy szigetcsoportot a ma már vékonyka földnyúlványnál ismert terület. Legészakabbra Eritea helyezkedett el, alatta Cotinusa szigete, amit napjainkban Sancti Petrinek (Isla de San Pedro), vagyis Szent Péter szigetének hívnak, és mellette, keletre, a szárazföld felé Antípolis (Isla de León), vagyis az Oroszlán-sziget található, bár jóllehet manapság már nem abban a formájukban vannak jelen, mint egykoron, hiszen az Atlanti-óceán bizonyos mértékben visszahúzódott, így válva eggyé az addig különálló szigetek a szárazfölddel, illetve az idők során földrengések és az azokat követő szökőárok hatására a víz martalékaivá lettek, ahogyan az Eritea esetében is jól látható napjaink műholdképét figyelve.
Héraklész megkezdve utazását a Gadeirák irányába, s "útban Tartésszosz felé [ami kezdetben a Guadalquivir folyó torkolatát jelölhette, majd egy, az ókorban igen jelentős kikötőváros, vagy inkább kereskedelmi központ lehetett, lényegében a mai Sevilla, illetve Huelva megyét, sőt, még talán Extremadura délebbi részeit is magába foglalva – a szerk.], Európa és Líbüa (Líbia) határán [vagyis a Gibraltári-szorosnál – a szerk.] utazásának emlékére két oszlopot állított fel egymással szemben". E oszlopokat nevezzük ma "Héraklész oszlopainak". Az oszlopok keletkezésének a miértjére többféle magyarázat is létezik: egyfelől úgy tartják, hogy e két kontinens, Európa és Afrika, valamikor egyetlen földrész lehetett, amelyek egy hatalmas hegy által voltak összekötve egymással, s ahhoz, hogy Héraklész e hatalmas láncolaton átjuthasson, ketté kellett választani azt, így hozva létre a két önálló földrészt, s teremtve meg a mindmáig ismert Gibraltári-szorost. Az egyik oszlop, az északi oldalon lévő Peñón de Gibraltart, vagyis a Gibraltári-szirtet, míg a másik oszlop, a déli oldalon fekvő Monte Hacho (Ceutában), vagy Monte Musa (Marokkóban) hegyet jelöli. Másfelől, Diodórosz, az ókori görög történetíró szerint, az oszlopok, vagyis az említett szirt és hegy(ek) azért emeltettek, hogy a már meglévő szorost még szűkebbre vegye, így akadályozva meg, hogy a különféle szörnyek, s félelmetes lények átjuthassanak a Földközi-tenger vizeibe.
Héraklész, miután teljesítette a feladatot és megszerezte Gérüón marháit, áttört a Guadalquiviren, egészen addig, míg meg nem érkezett a mai Sevilla területére, ahol hat oszlopot emelt, mintegy kijelölve a város határát. A legszélesebb körben elterjedt feltételezések szerint Cádiz városának alapítása is a nevéhez köthető, miként La Coruña (Galiciában), Salamanca (Kasztília és León tartományban), és Barcelona városát (Katalóniában) is ő alapította. Ezért, nemcsak az andalúz címeren jelenik meg, hanem más városok címerében is láthatunk különféle utalásokat erre vonatkozóan, úgy, miként az ország címerében megjelenő két oszlop is Héraklész oszlopait, s általa, egész Spanyolország alapítását szimbolizálja. Az oszlopok további jelentéséről, illetve arról, hogy miért szokás Héraklészt két oroszlánnal ábrázolni, majd a következő bejegyzésemben olvashattok.

Forrásaim és egyéb, kiegészítő anyagok:
Apollodórosz: Mitológia. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1977.
Ókori lexikon I-II. Szerk.: Pecz Vilmos, Budapest, Franklin Társulat, 1902-1904.
abc.es; larazon.es; revistadehistoria.es 
Ceutában két monumentális Héraklész szobrot is emeltek, amelyek ITT és ITT tekinthetők meg; illetve a Gibraltáron, a modern kor emléket állított Héraklész oszlopainak, amelyet ITT nézhettek meg.