Andalúziában járva számos olyan emlékművel, illetve szoborral találkozhatunk kis-, és nagyvárosokban egyaránt, amelyek Héraklész tiszteletére emeltettek. Hogyha nyitott szemmel járunk a déli régióban, akkor nemcsak a nagy tereken és parkokban felállított szobrok és emlékművek tűnhetnek fel, hanem a különféle épületek homlokzatán is megfigyelhetünk egy-egy mitológia eseményt, úgy, mint például a Jaén megyei Úbeda városában található El Salvador Kápolna (Sacra Capilla del Salvador) külsején, ahol szemben állva a bejárattal, a bal oldalon, egy aprócska vésetre lehetünk figyelmesek, ami Héraklész harcát ábrázolja a kentaurral. Megtekintéséhez KATTINTS IDE.
De ugyanígy, felfigyelhetünk a sevillai városháza (Casa Consistorial de Sevilla) épületének homlokzatán látható egész alakos ábrázolásra is, ami Héraklész első feladatának, vagyis a nemeai oroszlán legyőzésének állít emléket. (Kép: Yuri Rapaport, Flickr.com)
Nemea vidékét, vagyis a Peloponnészoszi-félsziget északkeleti részén található Nemea folyó völgyét egy hatalmas oroszlán uralta, félelemben tartva az ott élőket. Így Héraklész azt a feladatot kapta, hogy végezzen a hatalmas állattal, és hozza el annak bőrét, aki jóval nagyobb és erősebb volt fajtársainál, ráadásul még sebezhetetlennek is bizonyult: egyetlen nyíl sem hatolt át a testén, ezért Héraklésznek más eszközökhöz kellett folyamodnia a legyőzéséhez. Egy nagy husángot ragadott, amivel üldözőbe vette az óriási állatot, aki egy kétszájú barlangba menekült előle. Ekkor, a mitikus hős, lezárva a barlang egyik bejáratát, utánaeredt, majd vaskos buzogányával egy erős ütést mérve rá, elkábította és két kezével addig fojtogatta, míg az, ki nem lehelte utolsó leheletét. Vállára vetve az állat tetemét, visszatért Mükénébe, hogy megkapja Eurüsztheusztól a következő feladatot.
Továbbhaladva Sevilla belvárosában, mintegy 15 perc sétára találjuk a Herkules-sétányt (Alameda de Hércules), egy igen kedvelt és minden évben sokak által látogatott nevezetességet, ahol a főbejáratnál két hatalmas, égnek eredő oszlop tetején láthatjuk mind Héraklész, mind pedig Iulius Caesar szobrát, ezzel is utalva arra, hogy milyen nagy szerepük volt a város alapításában, hiszen a mitikus hős által emelt hat oszlopot véve alapul építette újjá Hispalis városát a római uralkodó és hadvezér.

A teret 1574-ben alapították, s ezáltal az egyik, ha nem a legrégebbi közterületnek számít szerte Európában. Kezdetben csak a reneszánsz, illetve a barokk korban élt arisztokrata kiválóságok sétálóutcája volt, ám ma már egy mindenki által kedvelt találkozóhely, ahol betérhetünk egy kellemes ebédre vagy vacsorára a környező vendéglátóhelyek valamelyikén, megnézhetünk egy filmet a helyi moziban, vagy megvásárolhatjuk kedvenc írónk, költőnk spanyol nyelven íródott könyvét a közeli könyvesboltok egyikében.
Nemcsak a korzó maga, hanem a szobrok, de még inkább az azokat magasba emelő oszlopok is régi időkből származnak: az előbbieket 1578-ban készítette Diego de Pesquera szobrászművész, míg a mintegy 15 méter magas oszlopok eredeti, római kori építmények, egyenesen a II. századból. A két oszloppal együtt még további három maradt meg épségben, amelyek megtekinthetők feltárásuk helyszínén, a közeli Mármoles utca egyik épületének az udvarán, a San Bartolomé kerületben.
Még mindig Sevillában maradva, az előbb említett sétánytól kb. 10 perces sétára találhatjuk az andalúz Parlament épületét (Parlamento de Andalucía), ami előtt egy kisebb szoborcsoportot láthatunk, amely az előző posztomban ismertetett mitológiai jelenetnek állít emléket, vagyis annak, hogy Héraklész, a saját erejéből két oszlopot emelt útban Tartésszosz felé.

Héraklész oszlopai, azon túl, hogy mely földrajzi helyeket jelölhették, illetve jelölhetik mind a mai napig, egyben az ismert világ végét, annak határát is szimbolizálták az ókorban. Erre utal az ismert latin mondat is: "Non tarrae plus ultra" (spanyolul: "No hay tierra más allá"), vagyis "Nincs több föld tovább". Talán ezért sem véletlen az, hogy Diodórosz rémisztő víziszörnyek lakhelyéül azonosította a Földközi-tenger vizeitől nyugatra fekvő Atlanti-óceánt, egy olyan területnek, ahol emberi életet, emberi civilizációt már feltételezni sem lehet.

Amint látjuk, Héraklész, két oroszlán kíséretében jelenik meg José López-García Seguiri 1992-ben készült munkáján, és nem véletlenül. A görög mitikus hős ugyanis nemcsak a nemeai oroszlánt győzte le az élete folyamán, hanem még annál is fiatalabb volt, amikor elhatározta, hogy végez azzal a vadállattal, aki a Kitharion-hegyen (Héraklész lakhelyén) garázdálkodva tizedelte Amphitrüón nyáját. Végül, a sikeres vadászatot követően, az oroszlán bőrét magára öltötte, s kitátott száját sisakként viselte. Így indult útnak Thébai felé, amit még az istenek is különféle tárgyakkal segítettek: Hermésztől, a pásztorok, tolvajok és utazók védelmezőjének az istenétől kardot; Apollóntól, az íjászat, költészet, zene és jóslás istenétől íjat és nyilakat; Héphaisztosztól, a tűz és kovácsmesterség istenétől aranypáncélt, míg Pallasz Athénétől, a bölcsesség és igazságosság istennőjétől peploszt (többnyire vállon átvetett ókori viseletet) kapott.
Hasonló ábrázolásmód jelenik meg az alábbi szoboregyüttesek esetében is:

Parque de la Batería, Torremolinos, Málaga.

Plaza del Socorro, Ronda, Málaga.

Azt szokták mondani, hogy a két oroszlán nemcsak a már legyőzött állatokat szimbolizálja, hanem egyaránt jeleníti meg a fiatalságot, és azt a mérhetetlen erőt, ami Héraklészben lakozott, s ugyanakkor az állati ösztönöket is képviselik, mintegy azoknak kontrollt szabva van az oldalán a két, immáron megszelídített vadállat.
Természetesen más, Héraklészt ábrázoló szoborcsoportokkal is találkozhatunk a déli tartományban, hiszen Estepona városát (Málaga), de akár Cádiz városát is említhetném, ahol ugyanilyen, vagy az előzőekben bemutatottakhoz nagyon hasonló ábrázolásmódban jelenik meg az isteni erővel rendelkező görög-római mitikus alak.