Fodrok, lovas fogatok, tablaók, jellegzetes sevillai táncok, helyi ételek és italok, lampionok.
A Guadalquivir folyó partján megrendezett feriát minden évben nagy várakozás előzi meg, hogy végül egy kellemes hangulatot árasztó, vidám eseménnyé váljon, amit nemcsak a helyiek, hanem a külföldiek egyaránt élvezhetnek és csodálhatnak. Ahogyan azt már korábban is említettem: hivatalosan mindig a húsvéti nagyhetet követő második vasárnapon veszi kezdetét az egy hétig tartó forgatag, ám arról még nem esett szó, hogy valójában már egy nappal korábban megkezdődik a helyiek számára, hiszen a vásár egy tradicionális elővacsorával veszi kezdetét.
A hivatalos megnyitót megelőzően összegyűlnek a helybéli családok, rokonok, barátok, illetve a meghívott vendégek, hogy együtt, közösen várják a feria kezdetét. Erre már szombaton, az esti órákban sor kerül. Ilyenkor, számos kis caseta megtelik mulatni vágyó emberekkel, lévén, hogy ezek nagy része magántulajdonban van, így a vásár időtartama alatt sem látogathatók mindenki számára, vagyis, hacsak nem ismerünk valakit, vagy nem rendelkezünk névre szóló meghívóval, akkor lehetetlen a bejutás egy-egy ilyen sátorba. Viszont, még mielőtt bárkinek is elvenném a kedvét az áprilisi vásártól, gyorsan megjegyezném, hogy vannak nyilvános, szabadon látogatható standok is, ahová nyugodtan betérhetünk anélkül, hogy ismernénk bárkit is a városban. Bár tény és való, hogy ezeknek a standoknak a száma jóval kevesebb. Azt azonban nem tiltja senki, hogy a magánsátrakból ki-kiszűrődő zenére ne táncolhassunk, vagy ne nézhessük, ahogyan a helyiek eljárnak egy-egy sevillanast, a környék jellegzetes táncát, vagy hogy ne örökíthessünk meg néhány színes pillanatot legújabb Insta posztunkhoz.
Ám most térjünk vissza a vacsorához, amelynek hagyománya úgy nagyjából 30 évvel ezelőtt kezdődött: egyes stand-tulajdonosok, várva a hivatalos megnyitót, amire pontban vasárnap éjfélkor kerül sor, jó társaságban összegyűlve falatozgattak. A jellegzetes tapasok mellett, úgy, mint például az ibériai sonka, a sajt, olajbogyó, és egyéb felvágottak, más finomságok, nevezetesen a különféle tengeri herkentyűk is nagy számban előfordultak. Volt ott sült garnélarák, panírozott tintahalkarikák, szintén sült, vagy bundába forgatott szardella, hekkféleség, és filézett halrudacskák, amiket általában önmagukban, vagy egy kevés sült krumpli kíséretében ízletes tálon szolgáltak egy üveg gyöngyöző helyi fehér bor kíséretében. Megtartva e szokást, mind a mai napig úgy emlegetik ezt az estét, mint a "sült hal vacsora" (cena del pescaíto frito), vagy csak simán el pescaíto, aminek a végeztével kimennek megcsodálni az ünnepélyes megnyitót, ami nem más, mint az ún. alumbrado, avagy andalúz szóhasználattal élve alumbrao pillanata.
Kívülről figyelve az eseményeket, amint megközelítjük a vásár helyszínét, a földből kimagasló, minden évben új, egyedi megjelenésű, impozáns, általában két-három boltívvel rendelkező kapuszerkezetet látunk (de volt már 6-8, sőt, egy íves kivitel is), ami az áprilisi feria egyik ikonikus eleme. Az ún. portada ugyanis, a vásárt megelőző éjjelen, amint azt már mondtam, pontban éjfélkor, a vásár kis utcáit is díszítő, több százezer kis piros-fehér, papírból készült lampionnal együtt gyönyörű fényárba borul. A kapu előtt, ami egyenesen a Real de la Feria területére vezet bennünket, hatalmas tömeg gyűlik össze, hogy megcsodálhassa a nagy eseményt. Sokan a környező területekről, vagy egyenesen a lakásuk ablakából figyelik, amint sorra kigyúlnak a fények, ami egyértelmű jele annak, hogy már bárki, egy héten keresztül látogathatja Sevilla oly jellegzetes ünnepét. Érkezhetünk gyalogosan, vagy lovas szekérrel, ugyanis ez az egyetlen közlekedési jármű, ami megengedett a vásáron.
Minden nap déli 12 órától léphetnek be a szekerek a vásárra, egy időben a nyilvános sátrak nyitási idejével, ám míg azok hajnali 3-ig is nyitva tarthatnak, addig a fogatoknak este 8-ig el kell hagyniuk a feria helyszínét. Célszerű előre bérelnünk egy hintót, amit minimálisan két, maximálisan hat lóval kérhetünk egy erre szakosodott vállalattól, vagy egyenesen magától a sevillai feria szervezőitől, akik kifejezetten csak ezekre a napokra biztosítanak kocsikat, de igénybe vehetjük a helyi szolgáltatásokat is, amik a vásártól függetlenül, egész évben elérhetőek. Választhatunk, hogy csak a vásár területén belül vesszük igénybe ezt az igencsak elegáns közlekedési formát, vagy egyenesen a szállásunk kapujához kérjük fogatunkat, ami így, – megbeszélés, és természetesen a pénztárcánk alapján – közvetlenül a vásárra visz bennünket, vagy pedig körbevezet Sevilla városában, elhaladva olyan nevezetességek mellett, mint a Torre del Oro, avagy az aranytoronyként emlegetett XIII. századi műemlék, ahonnan a város legnagyobb zöld övezeteit felölelő parkokon, és tereken keresztül eljutunk a híres Plaza de Españáig, betérve a vásár régi helyéül szolgáló Prado de San Sebastiánra.
Ám az sem ritka látvány, hogy egyesek lóháton lovagolva ügetnek el mellettünk, rendkívül szép, tradicionális öltözéket viselve: a férfiak úgynevezett lovagló öltönyt húznak, magasított derekú nadrágot, fehér inget, és hosszú ujjú, de rövid derekú zakót kalappal kiegészítve, míg a nők ugyanilyen visszafogott, de egyúttal elegáns megjelenésű lovagló kosztümbe bújnak: szintén magasított derekú, hosszú, bő szoknyával, fehér blúzzal, és ugyanolyan, derékban rövid szabású, de hosszú ujjú, blézerhez hasonló kis kabáttal és kalappal.
Ha pedig igazán részletes szeretnék lenni, akkor van még egy érdekesség, ami a sevillai vásárhoz kapcsolódik: már a múltkor is utaltam arra, hogy a kis casetákat legtöbbször a saját, személyes tárgyaikkal díszítik az emberek, és most már azt is tudjuk, hogy miért. Viszont, ehhez az is hozzátartozik, hogy egy helyi verseny keretén belül a legszebben dekoráltakat minden esetben jutalmazzák a vásár szervezői. Legtöbbször, a családi fényképeken túl, hagyományos, andalúz virágmotívumokkal ellátott színes székek, asztalok telítik meg a kisebb-nagyobb tereket, míg a falakon jellegzetes flamenco kendők, és legyezők egyaránt sorakoznak egy-egy córdobai patiót idéző virágcseréppel, de van, hogy gitárokkal is díszítik ezeket a belső tereket, amelyek megvilágításáról sokszor hangulatos lampionok gondoskodnak ugyanúgy, ahogyan azt a vásár főutcáiban láthatjuk.

A képek forrása:
(1-2.) pixabay.com; (3.-4.) Joaquín O.C. // CC BY-NC 2.0;
(A 3. képen az áprilisi vásár 2013-ban felállított kapuja látható.)

Megjegyzés:
Hogyha szeretnéd még jobban átélni a sevillai áprilisi vásár hangulatát, akkor ajánlom figyelmedbe az AndalúzKert Pinterest profiljában található több, mint 350 fényképet tartalmazó gyűjteményt, illetve ugyanitt böngészhetsz a már több, mint 450 képet számláló flamenco ruhatárban.