Francia, holland, dán... andalúz.
Merthogy nem túlzás azt állítani, hogy Andalúzia nevét meghallva elsőként nem a sajtok, és a finomabbnál-finomabb sajtkülönlegességek jutnak az eszünkbe, hanem például a világhírű sonkatermelés, az olívaolaj, az édes vörösborok, illetve a jerezi sherry. Így kevesen tudják, hogy Spanyolország déli régiója a kiváló minőségű kecske-, és juhtejből készült termékekben is bővelkedik, amiket határain belül, és azokon túl egyaránt értékesít. Van, hogy magát a kész terméket adja tovább olyan országokba, mint például Anglia vagy Olaszország, de sokszor magát a friss tejet bocsátja exportra más országoknak, mint például a vele szomszédos Franciaországnak, hogy ők maguk helyben állíthassák elő saját sajtféleségeiket. A legnagyobb termelői terület Málaga megyében található, ahol évente nagyjából 70 millió (!) liter tejet termelnek, aminek csak egy kis töredékéből készül helyi termék, többi része ugyanis a nemzeti és a nemzetközi tejiparban kerül egyaránt felhasználásra.
S, hogyha már megemlítettem az egyik legdélebben fekvő napsütötte régiót, akkor időzzünk el egy kicsit a területén, hiszen az egyik legrégebbi, és egyben legjellegzetesebb helyi termék ide, pontosabban a festői elhelyezkedésű kisváros, Ronda övezte hegyvidékhez kapcsolódik. A helyiek szerint a száz százalékban kecsketejből készült, a hagyományoknak megfelelő kézműves sajt mind ízében, mind pedig állagában kitűnik a többi málagai termék közül. Ennek talán az is lehet az oka, hogy mindig ugyanazon kecskefajta, egy őshonos málagai, szabadtartásban tartott kecske tejéből készítik az általában 60, 90, vagy 150 napig érlelt sajtkülönlegességeket, amiket így egyaránt mondhatunk frissnek, félig érleltnek, illetve érleltnek. Általában természetes héj, vagy kéreg veszi körül, ami érintésre keménynek mondható, de találkozhatunk vele más, ízesített formákban is, amelyek esetén kérgének a helyét különféle fűszernövények váltják fel. Ehhez elsőként extra szűz olívaolajat dörzsölnek a sajt minden oldalára, tetejére és aljára egyaránt, majd az adott fűszerbe forgatják, ami így könnyedén a szélére tapad. Ez lehet szárított és morzsolt kakukkfű, oregánó, vagy rozmaring, miként őrölt piros paprika, és borsőrlemény is. Neve egyébként jól tükrözi származásának a területét, hiszen gyakran csak úgy emlegetik, mint queso rondeño, azaz a rondai sajt.
Hasonló eljárással, illetve fűszerezéssel készülnek a már lassan 30 éve működő, alig 700 lakost számláló Zuheros nevű córdobai kis falucskában található sajtüzem termékei is. A Subbética hegyvonulat szívében húzódó természetvédelmi parkban megbúvó méltán híres üzem több kisebb helyi gazdaságot tömörít, amelyek közül sokan rendelkeznek ökológiai tanúsítvánnyal, így garantálva, hogy működésük nem jár semmilyen környezetszennyező hatással. Az itt termelt, elsősorban hófehér, lágy textúrájú kecske-, és juhsajtok egyaránt a Los Balanchares márkanév alatt futnak, és megtalálhatók közöttük a természetes penészgombával átszőtt ínyencségek, miként a nálunk még ritkaságnak számító 100%-ban természetes növényi hamuval borított, és ezáltal fekete kérgű sajtok is. Maga az üzem a kezdetektől fogva elhivatott a fenntartható termelés iránt, és mivel a termékeit szerette volna minél szélesebb rétegekhez eljuttatni, alapítása után néhány évvel meghirdetett egy helyi sajtfesztivált (La Fiesta del Queso de Zuheros), amit azóta is minden év szeptemberében, idén már 20. alkalommal, hatalmas siker övez, hiszen a tavalyi évben mintegy 15.000 látogató leshetett bele a sajtgyártás fortélyaiba, és kóstolhatta meg nem csak a helyi készítésű, de a környező települések, illetve régiók alkotta kézműves sajtok széles választékát is.
Ha viszont egy másik régi, de ugyanilyen mély hagyományokon nyugvó, kézi készítésű kecskesajtot szeretnénk megkóstolni, akkor a granadai Alhama, a minden ízében érződő hegyi legelők adta vadvirágokat, és fűszernövényeket visszaadó, enyhén savanykás, de ugyanakkor kissé sós ízű, félkemény sajtot ajánlom, amit általánosságban 45-75 napig érlelnek. Ezt a sajtot egyébként nemcsak a helyi termelők, hanem sok család is elkészíti saját fogyasztásra még napjainkban is, mivel előállításának a folyamata generációról generációra, apáról fiúra száll, így örökítve büszkén tovább elődjeik hagyományát.
A következő sajt viszont egy igazi csemege lehet az ínyencek számára, amit mi sem bizonyít jobban, hogy számos alkalommal megnyerte a Sajtok Világversenyét (World Cheese Awards), de találkozhatunk vele olyan rangos sporteseményeken is, mint pl. a Davis-kupa, ám fellelhető olyan luxusáruházakban is, mint pl. a londoni Harrods, illetve sok gourmet étterem is az étlapjára tűzi, legyen az a tengerentúlon, vagy a mediterrán országon belül. Azt azonban valószínűleg senki sem gondolná, hogy ez a világhírű krémfehér sajt egy 500 főt sem számláló, kis cádizi falucskából, Villaluenga del Rosario térségéből származik, ahol a tiszta hegyi levegő adja különleges illatát, köszönhetően a Grazalema hegyvidék tájvédelmi területnek. Általában három hónapig érlelik, és vagy bevonják egy vékony rétegben disznózsírral, vagy pedig őrölt pirospaprikával dörzsölik, ami ezáltal egy élénk, narancssárgás színezetet, és intenzívebb ízvilágot kölcsönöz a kész terméknek. Alapvetően egy lágy, krémes, és rendkívül magas zsírtartalmú, akár az 50%-ot is elérő sajtról beszélünk, ami a Payoyo nevet viseli. Nevének eredete egyébként egy helyi őshonos kecskefajtára, a Payoya kecskére vezethető vissza, ami azért is érdekes, mert a korábbi időkben szinte egyáltalán nem is készítettek kecsketejből semmilyen sajtot sem ezen a környéken, csak juhtejet használtak. Mára már azonban egyaránt állítják elő kizárólag kecske-, illetve juhtejből, miként a kettő keverékéből is a sok esetben exportra bocsátott különlegességet. Ha ugyanis esetleg Olaszországban, Angliában, Belgiumban vagy akár Svédországban járunk, könnyen lehet, hogy találkozunk vele a boltok polcain.
Elhagyva a cádizi térséget, hamar a sevillai Sierra Norte tölgyeseinek, különösen a magyal-, és parafatölgyeinek a hűsítő árnyékában találhatjuk magunkat, ahol közel 500 pásztor legelteti nyáját, ami az andalúz vidék egyik legjobb és legfinomabb kecsketejének ad otthont. A belőle készített sajtok intenzív illatúak, állaguk alapján a félkemény vagy a kemény kategóriába sorolhatók, érlelési idejük pedig 60 naptól egészen 120 napig terjed. Megtalálhatók közöttük az eddig látott őrölt pirospaprikás és rozmaringos ízesítés mellett az extra szűz olívaolajba mártott, és vele együtt érlelt aranysárgás színezetű sajtok is, amiknek ezáltal a kezelés által lágyabb lesz textúrájuk, és enyhén csípőssé válik aromájuk. Érdekessége ezeknek a sajtoknak az, hogy a megannyi nyáj mindegyike ugyanabból az egy kecskefajtából áll, nevezetesen a Florida kecskefajta alkotja őket, így az általuk adott tejben sem mutatkozik semmilyen eltérés, és ugyanúgy ahogyan azt a córdobai sajtüzem esetében már láthattuk, egyetlen egy márkanév alatt futnak a termékek, csak esetükben a CorSevilla feliratot kell keresnünk az üzletekben.
Végül pedig már csak egyetlen egy sajtot emelnék ki, a Jaén területéről származó Quesos y Besos nevet viselőt, hiszen nem elég, hogy 2018-ban elnyerte Spanyolország legjobb sajtjának járó díjat, 2019-ben pedig Andalúzia legkiválóbb sajtjának választották, de két évvel ezelőtt, 2021-ben a világ legjobb sajtjának járó elismerést is bezsebelhette a rangos World Cheese Awards-on. Egy igazi ínyenc falatról van szó, extra lágy, krémes, szinte elolvad a szájban. Kiváló kísérője lehet egy kellemes vacsorának aperitif gyanánt, jól passzol hozzá a dió és a szőlő is, de egy pohár vörösborral sem utolsó. Teljesen természetes, régi alapokon nyugvó módszerekkel készítik, és nem tartalmaz semmilyen adalékanyagot, vagy tartósítószert, ráadásul elkészítéséhez ugyanúgy használnak növényi alapú hamut is, amit nemcsak magának a sajtnak a kérgén figyelhetünk meg, hanem kettévágva, annak közepén is. Egy igazi kis családi vállalkozásról van szó, ahol évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be a táj, a természet, és a belőle származó tápláló élelmiszer, a tej iránti szeretet, így termékeiket ugyanolyan gondoskodással, kézzel készítik, ahogyan tették azt három, négy generációval is korábban elődjeik.

Források:
esqueso.es; saboramalaga.es; traveler.es

Képek:
(1.) pixabay.com; (2.) F Delventhal / CC BY 2.0; (3.) Stijn Nieuwendijk / CC BY-NC-ND 2.0; (4.) Anna Mayer / CC BY-NC-SA 2.0; (5.) pixabay.com

Saber otro idioma es como poseer una segunda alma.

Carlomagno
(I. Nagy Károly frank császár)

Talán az egyik leggyakrabban feltett kérdés, amivel egy idegen nyelv tanulása során találkozhatunk a következő: milyen nyelveket beszélsz?, azaz: ¿qué idiomas hablas? Ebből pedig egyenesen következik az a sokat emlegetett másik, ami ott szerepel minden könyvben, legyen szó egy nyelvtankönyvről, vagy útikönyvről, vagy esetleg csak egy turistáknak készült térképről: ¿hablas español?, azaz: beszélsz spanyolul? Ám magában a kérdésben, miként a rá adott válaszban, pl.: „Sí, hablo español.”, vagyis „Igen, beszélek spanyolul.”, nem szerepel semmilyen másik szó az hablar – beszélni ige után, és az español – spanyol szó előtt, ami arra engedne következtetni, hogy a magyarban használatos -ul/-ül raggal kellene fordítani magát az adott nyelvet, holott miként sok másik nyelvben, így a spanyolban is lenne és van is rá szócska, méghozzá az "en" elöljárószó képében. Sőt, ismerünk és tudunk is olyan eseteket, amikor anélkül, hogy mondandónk lényegi jelentése megváltozna, kitesszük, mert ki kell tennünk az 'en' elöljárószót, illetve olyan esetekről is van tudomásunk, amikor a hímnemű határozott névelő (el) kerül kitételre a két szó közé. Ám, hogyha mindhárom alak egyaránt helyes és használatos, akkor vajon mennyiben azok? Van-e bármilyen, akárcsak egy árnyalatnyi különbség is közöttük? Vagy mindhárom alakot mindenkor ugyanúgy használhatjuk? Vizsgáljuk meg közelebbről!
Először is, a szabály úgy szól, hogy felelvén a ¿qué idiomas hablas?, vagy az ¿hablas español? kérdések valamelyikére nem szükséges, sőt mi több, egyáltalán nem is kell kitenni semmilyen másik szócskát a kérdéses szavak közé, mivel figyelembe véve az adott esetet, a beszélni ige önmagában maga után vonja azt a feltételezést, hogy csak és kizárólag nyelvekről lehet szó. Nyelvekről, amiket tudunk, vagy azért, mert az anyanyelvünk, vagy azért, mert a későbbiekben elsajátítottunk, tehát birtokában vagyunk egy bizonyos tudásnak, ami még ha nem is teljes, de részleges ismeretnek mindenképp mondható. Így helyesen úgy válaszolunk, ha azt mondjuk, hogy "hablo español", több nyelv esetén pedig felsorolásszerűen: „hablo español, francés e italiano”.
Ám, hogyha már azt akarjuk kifejezni, hogy mi magunk, vagy valaki más melyik nyelvet mennyire, milyen mértékben beszéli, akkor választhatunk, hogy az előbbinek megfelelően elhagyjuk, vagy kitesszük az „en” elöljárót, hiszen mindkét forma egyaránt helyes és használatos, pl.:

Elena habla italiano bastante bien, pero habla inglés muy mal.
Elena elég jól beszél olaszul, de nagyon rosszul beszél angolul.

Elena habla bastante bien en italiano, pero habla muy mal en inglés.
Elena olaszul elég jól beszél, de angolul nagyon rosszul (beszél).

De előállhat egy olyan szituáció is, amikor nem az a kérdés, hogy az egyes nyelveket milyen mértékben beszéljük, hanem hogy a tanult és tudott nyelvek közül éppen melyiket, mire használjuk. Tehát történesen előfordulhat, hogy több nyelv ismerete közül csak egyetlen egyre van éppen szükségünk ahhoz, hogy megértsenek minket, így tehát ebben az esetben sem az a kérdés, hogy pontosan hány nyelvet is tudunk, hanem hogy az ismert nyelvek közül adott esetben melyiken kommunikálunk, ahogyan azt Elena is teszi a különböző helyzetekben, hiszen:

(Ella) habla en francés con su amiga, pero habla en español con su marido.
(Ő) franciául beszél a barátnőjével, de spanyolul beszél a férjével.

Jól látható tehát, hogy mindebből nem derül ki, hogy Elena pontosan milyen nyelveken is tud beszélni, vagy, hogy egyáltalán milyen nyelvismeretei vannak, csak annyit tudhatunk meg belőle, hogy az adott helyzetekben milyen nyelveken kommunikál, de mindez nem zárja ki, miként nem is veszi adottnak, hogy csak és kizárólag ezeknek a nyelveknek lehet a birtokában, hiszen még számtalan másik nyelvet is tudhat.
Most pedig, hogy mindezt már tisztáztuk, nem marad más hátra, mint a harmadik, és egyben utolsó előfordulása az 'hablar algún idioma', vagyis a valamilyen nyelvet beszélni alaknak, amikor is azt láthatjuk, hogy: María habla el español, vagyis hogy: María beszéli a spanyolt. Ami még így, magyarul is kissé furán, szokatlanul hangzik, hiszen mondatunk akkor lehetne valamelyest kedves a fülünk számára, ha így szólna: María beszéli a spanyol nyelvet, vagyis: María habla el idioma español. Merthogy, ebben az esetben ugyan igaz az a szabály, ami a magyar nyelvben is megtalálható, nevezetesen, hogy a melléknevet főnevesíthetjük a névelő, jelen esetben a hímnemű határozott névelő (el) segítségével, mégis fontosnak tartom külön kiemelni, hogy az 'español' szó a spanyol mondatban nem mint főnév, hanem mint melléknév jelenik meg, így az 'el' névelő voltaképpen visszautal a kérdésben, jelen esetben a ¿qué idiomas habla?, milyen nyelveket beszél?-ben szereplő tárgyra, vagyis magára a nyelvre, lévén, hogy az 'idioma' szó hímnemű: el idioma – a nyelv → los idiomas – a nyelvek. Nézzünk meg egy másik példát is!

– ¿Qué idiomas hablas, Federico?
– Hablo italiano muy bien, pero no hablo bien el (idioma) español.

– Milyen nyelveket beszélsz, Federico?
– Nagyon jól beszélek olaszul, de nem beszélem jól a spanyol (nyelve)t.

Vagyis, ha valaki nekünk szegezi a fenti kérdést, és hasonlóképp válaszlunk, mint ahogyan azt Fede is tette mondatának a második felében, és esetlegesen még ki is hagyjuk az 'idioma' szót, akkor azzal egyértelműen tudatjuk a másikkal, hogy a kérdéses nyelvet még tényleg csak épphogy törjük, vagyis nem beszéljük még olyan jól, ahogyan azt egy anyanyelvi beszélő tenné. Természetesen ettől függetlenül megértik a mondandónkat, de érdemes tudatosítani, hogy helyesebb, ha a feltett kérdésre úgy válaszolunk, ahogyan azt válaszának az első részében is láthattuk; ha pedig tehát azt szeretnénk valakinek a tudtára adni, hogy pontosan hány, és milyen nyelveket is beszélünk, akkor ugyanúgy, ahogyan azt a poszt legelején is láthattuk, nem kell kitennünk semmilyen szócskát az hablar ige után ahhoz, hogy a feltett kérdésre helyesen válaszoljunk.

Valaki a zenén, a latin táncokon keresztül találkozik először a spanyol nyelvvel; van, akit egy-egy dél-amerikai sorozat bűvöl el annyira, hogy szeretné megtanulni ezt a vidám, dallamos nyelvet; és van olyan is, aki valamilyen sportágon keresztül, különösen a spanyol futballt - el fútbol español figyelembe véve, válik a nyelv rabjává. Kezdetben jóllehet csak meccseket - el partido néz a hazai tv-ben, elolvassa a focistákról - el/la futbolista, és az átigazolásokról - el fichaje szóló legújabb híreket, de idővel szeretné saját maga megérteni mindazt, amit egy játékos - jugador,-a vagy egy edző - entrenador,-a nyilatkozik a meccseket megelőző, és követő interjúk során; szeretné érteni a külföldi sportnapilapok cikkeit, rádióműsorokat vagy podcasteket hallgatni különösebb nehézség nélkül, vagy eredeti nyelven streamelt mérkőzéseket követni úgy, hogy kezében nem egy kéziszótárt tart, amit minden elkapott szó után fellapoz.
Így, ha te is voltál már ilyen helyzetben, akkor ezt a posztot éppúgy ajánlom neked is, mint minden olyan drukkernek - aficionado/a, aki egyaránt szereti a spanyolt és a focit, noha jóllehet, hogy semmi újat nem fogok tudni mondani a labdarúgás terén, de nem is az a célom, hogy magával a sporttal - el deporte foglalkozzak, hanem hogy egy tematikus szótárt nyújtsak, úgyhogy vágjunk is bele!
Mint tudjuk tehát, a foci egy csapatsport - un deporte de equipo, amelyben két csapat - el equipo 11 játékosa méretteti meg egymással tudását a győzelem - la victoria érdekében, ám nem egy olyan klubot - el club de fútbol ismerhetünk, amelyik úgy tekint a szurkolótáborára, közönségére - la afición, mint a legfontosabb, 12. játékosra - el jugador número doce (különösen igaz ez a spanyol bajnokság - La Liga csapataira), hiszen nélkülük nem lehet megnyerni egyetlen egy meccset sem. Ahhoz ugyanis, hogy egy kiemelkedően jó, emlékezetes mérkőzést - el partidazo láthassunk, a játékosok tehetségén és tudásán kívül, szükség van az ő biztatásukra, támogatásukra is, amit nem egyszer az egyes klubokon kívül, maguk a játékosok is gyakorta kiemelnek. Sokszor láthatjuk ugyanis a különböző közösségi felületeken, hogy egy-egy képpel és rövid üzenettel megköszönik a publikum támogatását, amiben kiemelik, hogy: "¡Sois nuestro jugador n° 12!". Ennek ellenére természetesen nem lehet megnyerni minden meccset, hiszen azt szokták mondani, hogy: "la pelota es redonda, y el juego dura noventa minutos", azaz "a labda kerek, és a játék 90 percig tart". Így van, hogy egy-egy találkozó nem várt vereséggel - la derrota, vagy éppen döntetlennel - el empate végződik, de még így is előfordulhat, hogy egy gólgazdag - la goleada rangadó - el derbi tanúi lehetünk, nem egy esetben olyan látványos góllal - el golazo, amit még sokáig emlegethetünk.
Persze, könnyen lehet, hogy nem éppen a gólok - el gol, hanem inkább a sok szabálytalanság - la falta miatt lesz emlékezetes egy-egy meccs, amin a sárga lapok - la tarjeta amarilla mellett a piros lap - la tarjeta roja is felvillan, ezzel kényszerítve kiállításra a szabálytalankodó játékost, sőt, van, hogy egy jogosan vagy jogtalanul megítélt büntető - el penalti váltja ki a felháborodást.
Maga a játék természetesen nem folyamatos, 45 perc elteltével van egy félidő - el descanso, ami lehetőséget ad a felfrissülésre, és esetlegesen új taktikák, más felállás bevetésére, amihez a kezdő tizenegy - el once inicial bizonyos játékosait váltják a kispadon ülő játékosok valamelyikére, aki lehet egy csatár - delantero/a, középpályás - centrocampista vagy hátvéd - el/la defensa, de még maga a kapus - portero/a is. Míg korábban a csere - el cambio lehetőségei kimerültek három játékosban, addig mára már öt főben van maximalizálva azok száma, akik játék közben léphetnek a pályára - el campo előre eltervezett szándékkal, vagy kényszerű megoldásként. Ám ha a becserélt játékos időközben megsérül, és már nincs lehetőség újabb cserére, végig kell játszania a meccset akkor is, ha az hosszabbításba - el tiempo extra / la prórroga torkollik. Egy meccsnek pedig minden esetben akkor van vége, amikor azt a játékvezető, bíró - árbitro/a lefújja.

Kapcsolódó tartalom: Szótár az andalúz nyelvhez

Mondhatnám, hogy: ¡Fíjate bien!, vagyis Figyelj jól!, de inkább azt használnám, hogy ¡Fite bien!, pont úgy, ahogyan Sevillában is mondanák, mert nem egy olyan kifejezéssel, illetve szóval fogsz most találkozni, ami másképp van, mint ahogyan azt eddig tanultad. ¿Estás preparado?, vagyis készen állsz?
Felelhetnéd, hogy "¡Sí, por supuesto!", vagy hogy "¡Sí, claro!", avagy "¡Claro que sí!", de egyszerűbb ha azt mondod, hogy "Noniná", ami ugyanazt jelenti. Tulajdonképpen egy rövidítésből fakad, ami így szól: "No hay ninguna duda que sí", vagyis semmi akadálya sincs valaminek; kétség sem fér hozzá, hogy igen. Nos, akkor vágjunk is bele, és "vámonos pá' la feria, cariño mío..." – ahogy egy ismert régi sevillai dal is mondja, amelyet évről-évre gyakorta játszanak, és fel-felemlegetnek a vásárok alkalmával. Persze, ez szólhatna úgy is, hogy "vamos/vayamos para la feria", de meg is kérdezhetnénk valakitől, akivel szívesen mennénk, hogy ¿vamos a la feria?, ám Andalúzia szerte (akárcsak Latin-Amerikában) inkább a visszaható irse (elmenni) ige többes szám első személyű felszólító módban álló alakja a használatos, amire jóllehet, hogy rávágnánk a "nos vamos" megfelelőt, de mint tudjuk, állító alakú felszólító mód esetén a névmási alakot hátra tehetjük, és egybeírhatjuk a felszólító módban álló igei alakkal, tudva, hogy ilyenkor a "nos" névmás előtt álló többes szám első személyű -s végződés eltűnik: vamos + nos = vámonos. Adott mondatunk tehát így hangzik: "menjünk el a vásárra, kedvesem".
A vásárra, amit beleng a frissen sütött boquerón illata, merthogy itt nem anchoa a szardella, miként a tintahal sem sepia, vagy calamar, hanem choco. Igaz, ez utóbbit Kantábria, Baszkföld, és Galicia területén is sokszor hallhatjuk. De azt biztosan nem, hogy a sült krumpli nem a jól megszokott patatas fritas, hanem papas fritas, ám vigyázzunk, hogy még véletlenül se egyes számban mondjuk, mert az egybeírt és úgy is mondott papafrita olyan emberre utal, aki kissé szerencsétlen, nem tud semmit sem megcsinálni, és még a végén félreért minket a pincér. A pincér, aki nem camarero/a, hanem ¡jefe!, igen, pont úgy, mint a főnök! Továbbá, a mindenki által kedvelt churros sem feltétlen churros, hanem sokkal inkább calentitos, vagy tejeringos, miként a finom édes kis kekszecskék sem galletas-ként ismertek, hanem bolachas-nak mondottak. Van egyébként jellegzetes itala is a vásárnak, amiről még nem esett szó, a rebujito. ¡Vámoh a echarlo!, vagyis menjünk, igyunk meg egyet! De pontosan mit is?
Egy jellegzetesen andalúz koktélt, amivel nemcsak az áprilisi vásáron, hanem más, helyi ünnepek, fesztiválok és különféle rendezvények alkalmával is találkozhatunk. Alapvető összetevője a fehér bor, vagy ún. sherry, amit szénsavas üdítőitalokkal kevernek, és jól lehűtve, hidegen szolgálnak. Legjellegzetesebb formája a jerezi manzanillával kevert citrom-lime ízesítésű üdítőital, egy kevés frissen vágott mentalevéllel. Általában ebből fogy a legtöbb, és nem csak a fiatalok körében közkedvelt, mivel egyaránt fogyasztja azt az idősebb korosztály is. Sokak kezében ott látni a frissen töltött poharat, mások pedig épp fordulnának, hogy újratölthessék azt, bár ez sokszor némi várakozással jár, hiszen elég sokan vannak. Ám Sevillában nem egyszerűen hay mucha gente en la feria, hanem egyenesen hay mucha bulla, azaz nagy tömeg van, de ennek ellenére minden tökéletes. Igaz ugyan, hogy nem a todo está perfecto kifejezéssel élve, hanem amolyan sevillai módon: todo está fetén.
Így nem marad más hátra, minthogy ellátogassunk a vásár másik részére, oda, ahová a carruajes de caballos, vagyis a lovaskocsik már nem léphetnek be, hiszen a Calle del Infierno is legalább annyi érdeklődőt és szórakozni vágyót vonz, mint a feria többi része. Belépve azonban a vidámparkba, jó, ha tudjuk, hogy annak megnevezése nem a jól megszokott parque de atracciones, vagy parque de diversiones kifejezések valamelyike, hanem saját szóhasználatukkal élve: los cacharritos. Látva és hallva a nagy tömeget, nyüzsgést, és a körülöttünk lévő zajt viszont, könnyen lehet, hogy megfájdul a fejünk, és szükségünk lehet egy gyógyszerre. Ha így történik, akkor a "Me duele la cabeza. Necesito un medicamento, por favor." helyett nyugodtan mondhatjuk, hogy: "Me duele la molla, necesito una medicina, arfavó", merthogy a molla jelentése cabeza, miként a medicamento medicina, és a por favor helyett sokszor csak arfavó hallható.
Még sok különös szót, érdekes használatot, illetve jelentésbeli különbséget lehetne mondani, de mára legyen elég ennyi. Remélem, tetszett az összeállításom és tudtatok belőle tanulni!

+1 tipp: ha azt szeretnéd, hogy a "no ni ná" egy életre megmaradjon, kapcsold a magyarban is használatos "naná" kifejezéshez, mint egy mindent elsöprő, kétség nélküli, nyomatékos igen.