Mondhatnám, hogy: ¡Fíjate bien!, vagyis Figyelj jól!, de inkább azt használnám, hogy ¡Fite bien!, pont úgy, ahogyan Sevillában is mondanák, mert nem egy olyan kifejezéssel, illetve szóval fogsz most találkozni, ami másképp van, mint ahogyan azt eddig tanultad. ¿Estás preparado?, vagyis készen állsz?
Felelhetnéd, hogy "¡Sí, por supuesto!", vagy hogy "¡Sí, claro!", avagy "¡Claro que sí!", de egyszerűbb ha azt mondod, hogy "Noniná", ami ugyanazt jelenti. Tulajdonképpen egy rövidítésből fakad, ami így szól: "No hay ninguna duda que sí", vagyis semmi akadálya sincs valaminek; kétség sem fér hozzá, hogy igen. Nos, akkor vágjunk is bele, és "vámonos pá' la feria, cariño mío..." – ahogy egy ismert régi sevillai dal is mondja, amelyet évről-évre gyakorta játszanak, és fel-felemlegetnek a vásárok alkalmával. Persze, ez szólhatna úgy is, hogy "vamos/vayamos para la feria", de meg is kérdezhetnénk valakitől, akivel szívesen mennénk, hogy ¿vamos a la feria?, ám Andalúzia szerte (akárcsak Latin-Amerikában) inkább a visszaható irse (elmenni) ige többes szám első személyű felszólító módban álló alakja a használatos, amire jóllehet, hogy rávágnánk a "nos vamos" megfelelőt, de mint tudjuk, állító alakú felszólító mód esetén a névmási alakot hátra tehetjük, és egybeírhatjuk a felszólító módban álló igei alakkal, tudva, hogy ilyenkor a "nos" névmás előtt álló többes szám első személyű -s végződés eltűnik: vamos + nos = vámonos. Adott mondatunk tehát így hangzik: "menjünk el a vásárra, kedvesem".
A vásárra, amit beleng a frissen sütött boquerón illata, merthogy itt nem anchoa a szardella, miként a tintahal sem sepia, vagy calamar, hanem choco. Igaz, ez utóbbit Kantábria, Baszkföld, és Galicia területén is sokszor hallhatjuk. De azt biztosan nem, hogy a sült krumpli nem a jól megszokott patatas fritas, hanem papas fritas, ám vigyázzunk, hogy még véletlenül se egyes számban mondjuk, mert az egybeírt és úgy is mondott papafrita olyan emberre utal, aki kissé szerencsétlen, nem tud semmit sem megcsinálni, és még a végén félreért minket a pincér. A pincér, aki nem camarero/a, hanem ¡jefe!, igen, pont úgy, mint a főnök! Továbbá, a mindenki által kedvelt churros sem feltétlen churros, hanem sokkal inkább calentitos, vagy tejeringos, miként a finom édes kis kekszecskék sem galletas-ként ismertek, hanem bolachas-nak mondottak. Van egyébként jellegzetes itala is a vásárnak, amiről még nem esett szó, a rebujito. ¡Vámoh a echarlo!, vagyis menjünk, igyunk meg egyet! De pontosan mit is?
Egy jellegzetesen andalúz koktélt, amivel nemcsak az áprilisi vásáron, hanem más, helyi ünnepek, fesztiválok és különféle rendezvények alkalmával is találkozhatunk. Alapvető összetevője a fehér bor, vagy ún. sherry, amit szénsavas üdítőitalokkal kevernek, és jól lehűtve, hidegen szolgálnak. Legjellegzetesebb formája a jerezi manzanillával kevert citrom-lime ízesítésű üdítőital, egy kevés frissen vágott mentalevéllel. Általában ebből fogy a legtöbb, és nem csak a fiatalok körében közkedvelt, mivel egyaránt fogyasztja azt az idősebb korosztály is. Sokak kezében ott látni a frissen töltött poharat, mások pedig épp fordulnának, hogy újratölthessék azt, bár ez sokszor némi várakozással jár, hiszen elég sokan vannak. Ám Sevillában nem egyszerűen hay mucha gente en la feria, hanem egyenesen hay mucha bulla, azaz nagy tömeg van, de ennek ellenére minden tökéletes. Igaz ugyan, hogy nem a todo está perfecto kifejezéssel élve, hanem amolyan sevillai módon: todo está fetén.
Így nem marad más hátra, minthogy ellátogassunk a vásár másik részére, oda, ahová a carruajes de caballos, vagyis a lovaskocsik már nem léphetnek be, hiszen a Calle del Infierno is legalább annyi érdeklődőt és szórakozni vágyót vonz, mint a feria többi része. Belépve azonban a vidámparkba, jó, ha tudjuk, hogy annak megnevezése nem a jól megszokott parque de atracciones, vagy parque de diversiones kifejezések valamelyike, hanem saját szóhasználatukkal élve: los cacharritos. Látva és hallva a nagy tömeget, nyüzsgést, és a körülöttünk lévő zajt viszont, könnyen lehet, hogy megfájdul a fejünk, és szükségünk lehet egy gyógyszerre. Ha így történik, akkor a "Me duele la cabeza. Necesito un medicamento, por favor." helyett nyugodtan mondhatjuk, hogy: "Me duele la molla, necesito una medicina, arfavó", merthogy a molla jelentése cabeza, miként a medicamento medicina, és a por favor helyett sokszor csak arfavó hallható.
Még sok különös szót, érdekes használatot, illetve jelentésbeli különbséget lehetne mondani, de mára legyen elég ennyi. Remélem, tetszett az összeállításom és tudtatok belőle tanulni!
+1 tipp: ha azt szeretnéd, hogy a "no ni ná" egy életre megmaradjon, kapcsold a magyarban is használatos "naná" kifejezéshez, mint egy mindent elsöprő, kétség nélküli, nyomatékos igen.
