"¡Amplia tu vocabulario y habla como un nativo!", vagyis "Bővítsd szókincsed, és beszélj úgy, mint egy anyanyelvű!" felkiáltással új rovatot indítok "Expresiones Coloquiales" (köznyelvi, a mindennapokban használatos kifejezések) címen. Az első ehhez kapcsolódó posztom három, egymással szoros összefüggésben álló, mondhatni egymás szinonimáját jelentő igét mutat be, amelyek az előző bejegyzésemhez is nagyban kapcsolódnak: "tapear"; "copear"; "potear". Jóllehet, hogy találkoztál már ezek közül valamelyikkel, mint ahogy az is lehet, hogy nem is konkrétan ezekkel az igékkel, hanem más-más kifejezéssekkel, amik lényegében ugyanarra a cselekvésre vonatkoznak, mint maguk az igék, de az is lehet, hogy még nem is találkoztál egyik igével és kifejezéssel sem. Ezért, nézzünk meg néhány példát: ¿Salimos a tapear este finde?; ¿Hoy vamos de potes, chicos?; ¿Comemos algo y luego copeamos?; ¿Y qué hacemos entonces? ¿Vemos el partido o vamos de tapas?
Nos, ha eddig nem is, ez utóbbiból már biztosan tudni lehet, hogy egyfelől a tapasra, a spanyolok kedvelt ételére vonatkoznak valamilyen módon, másfelől, valamiféle szabadidős tevékenységre, programra utalhatnak. Méghozzá nem is akármilyenre! Tudniillik, egy hagyományról, egy nagyon széles körben elterjedt, tulajdonképpen felső korhatár nélküli tevékenységről, tradícióról van szó, amit leginkább a hétvége érkeztével szeretnek űzni a spanyolok a családjuk, vagy barátaik társaságában. Már-már rituálénak is nevezhetjük, hiszen nem elképzelhetetlen, hogy egy baráti kör rendszeresen, minden héten találkozik egymással és beülnek valahová, hogy egy jót mulassanak. Ám itt jön a "tapear" és a "potear" igazi mivolta: nem arról van szó, hogy egyetlen egy bárban, vagy egy teraszon ülve fogyasztanak el valamit, hanem arról, hogy kvázi egy előre megtervezett útvonal szerint haladva térnek be, mintegy bárról-bárra járva a közeli vendéglátóhelyekre, amelyek mindegyikében fogyasztanak valamit. Tehát nem arról van szó, hogy szimplán ¿tomamos algo?, azaz –kontextustól függően– eszünk, vagy iszunk valamit azt feltételezve, hogy beülünk valahová és közben egy jót beszélgetünk, hanem arról, hogy egy jó hangulatban átadjuk magunkat a spanyol gasztronómia élvezetének. Így azt mondhatjuk, hogy a "tapear" és a "potear" azt jelenti, hogy egyetlen este alatt, még azelőtt, hogy vacsoráznánk, vagy legalábbis valamilyen komolyabb étkezést folytatnánk, különféle bárokban tapast eszünk valamilyen ital (általában sör vagy bor) kíséretében. Ez a tevékenység szinte egyik pillanatról a másikra történik. Az emberek nem időznek túl sokáig egy-egy helyen, mert úgy tartják, hogy egy "tapeo", vagy "poteo" akkor jó igazán, ha minél gyorsabban, minél több helyre el tudnak menni, itt is, meg ott is fogyasztva egy-egy kis falatkát. Éppen ezért, leginkább a helyi idegenvezetők körében terjedt el az a szokás, hogy csoportjukat elviszik az adott környéken egy ilyen körútra, így ismertetve meg a turistákkal minél szélesebb körben a spanyol konyha jellegzetes ízeit.
Hogyha fellapozunk egy spanyol-magyar szótárt, akkor azt találjuk, hogy nem találjuk benne sem a "potear" igét, sem az "ir de potes" kifejezést, miként az "el poteo" főnév jelen értelmével sem találkozhatunk. Valószínű, hogy ez azért van, mert ezek a szavak, és a hozzájuk kapcsolódó kifejezések még a spanyol lakosság körében is ismeretlenek lehetnek, mivel nem a teljes Spanyolország területén használatosak, hanem csak az északi régióban, különösen két tartományban: Baszkföldön és Navarrában. E kettő régióban viszont olyannyira ezek dominálnak, hogy még a tapast sem tapasnak mondják, hanem "potes"-nek, vagy "el pincho"-nak (baszkul: pintxo), "pinchos"-nak, bár ez utóbbi használattal találkozhatunk La Rioja, Asztúria, Kantábria, de akár még Katalónia területén is.
Harmadik, és egyben utolsó igénk, a "copear" annyiban kapcsolódik az előzőekhez, hogy bár alapvetően poharazgatással, borozgatással, iszogatással fordíthatnánk, ami azt feltételezhetné, hogy beülünk egy bárba és csak az italon van a hangsúly, de ez így, ebben a formában nem teljesen állja meg a helyét, legalábbis Spanyolország területén nem. Ugyanis továbbra is egy családi, baráti társaságban eltöltött, jó hangulatú, vagy akár egy meghitt, romantikus estéről beszélhetünk, aminek mintegy lezárását jelenti sokszor egy csendesebb bárban, ahol a jó borok mellé különféle sajtokat, sajt-különlegességeket, vagy éppen sonkát, sonka-specialitásokat és olajbogyót, vagy bármilyen egyszerűbb kis tapast kóstolhatunk. Természetesen zenés, táncos szórakozóhelyekre, tapas bárokra, pubokra, tipikus bulihelyszínekre is értendő, ahol a széles italválaszték mellett akár finomabbnál-finomabb kis ételek is szerepelhetnek a kínálatban.