Amikor elkezdünk tanulni egy új nyelvet, akkor a helyes kiejtés elengedhetetlen. Szerintem nem baj az, hogyha van némi akcentusunk, vagy ha nem egészen úgy ejtjük a szavakat, ahogyan az egyetemesen elvárt: nem baj, hogyha egy adott területnek, régiónak a kiejtése ragad ránk, mert nem ebből áll és nem ebben áll a nyelv megértése, tudása, és használata, viszont bizonyos szabályokat meg kell tanulnunk, el kell sajátítanunk, és tudnunk kell a gyakorlatban is alkalmazni őket ahhoz, hogy az adott nyelv egészét a miénknek tudhassuk. A kiejtés ugyanis ugyanolyan fontos része egy-egy nyelvnek, mint az, hogy kiismerjük benne magunkat, és megértsünk, illetve közvetítsünk valamit az adott nyelven.
Előző cikkemben a spanyol abc-vel és a legtöbb betű kiejtésével ismerkedhettetek meg, azonban, ahogyan arra már korábban is utaltam, van néhány betű, amiknek a helyes kiejtése nagyban függ az utána következő betűtől, így esetükben már betűkapcsolatokról kell beszélnünk. Ezeknek a betűkapcsolatoknak a kiejtése nyelvjárástól, területtől, régiótól jóformán teljesen független; majdnem mindenhol ugyanúgy ejtik őket, ezért nekünk is pontosan meg kell tanulnunk a helyes kiejtésüket. Azért is szeretném ezt kiemelni, mert sajnos sokszor előfordul, hogy valaki annak ellenére ejt tévesen bizonyos szavakat, olyan szavakat, amelyekben egy-egy ilyen betűkapcsolat előfordul (főleg a "gue"; "gui"; "ge"; "gi"; "que"; 'qui" okoz problémát), hogy nem most kezdte el a spanyol nyelvtanulást. Éppen ezért, most részletesen, több példán keresztül mutatom be az egyes kapcsolódásokat azért, hogy könnyebben megtanulhassátok őket!
- c + a; o; u → k
Amennyiben a "c" betűt "a", vagy "o" vagy "u" magánhangzó követi, "k"-nak ejtjük.
América ("àmèrikà); Colombia ("kòlòmbià"); Costa Rica ("kòsztàrrikà"); Cuba ("kùbà") - c + e; i → ç
Amennyiben a "c" betűt "e", vagy "i" magánhangzó követi, kissé selypített "sz" betűt ejtünk. Jelölésemben ez így szerepel: ç, de jelölhetném így is: θ, ahogy az a tankönyvekben, szótárakban megszokott.
Grecia ("grèçià"); Cerdeña ("çèrdènyà"); Barcelona ("bàrçèlònà"); Valencia ("bàlènçià") - c + mássalhangzó → k
Amennyiben a "c" betűt msh. követi, "k"-nak ejtjük.
Croacia ("kròàçià) - g + a; o; u → g
Hogyha a "g" betűt "a", vagy "o", vagy "u" magánhangzó követi, akkor "g"-nek ejtjük.
Málaga ("màlàgà"); Burgos ("bùrgòsz"); Las islas Galápagos ("làsziszlàszgàlàpàgòsz"); Guatemala ("gùàtèmàlà"); Nicaragua ("nikàràgùà"); Uruguay (ùrùgùàj") - g + e; i → h
Hogyha a "g" betűt "e", vagy "i" magánhangzó követi, akkor erősen ejtett "h"-nak ejtjük. Ugyanolyan hangnak felel meg, mint azt az előző bejegyzésben a "j" (jota) esetén láthattuk!
Argentina ("àrhèntinà"); Bélgica ("bèlhikà"); Egipto ("èhiptò"); Gijón ("hihòn"); Cartagena ("kàrtàhènà") - g + mássalhangzó → g
Hogyha a "g"-t msh. követi, akkor "g"-nek ejtjük.
Granada ("grànàdà"); Logroño ("lògrònyò") - gu + e; i → gè, gi
Amennyiben az alábbi betűkapcsolatok valamelyikét találjuk egy szóban, úgy, az "u" elhagyásával "gè"-nek, illetve "gi"-nek ejtjük. Ezekben a betűkapcsolatokban ugyanis az "u" nem kerül kiejtésre, kivéve akkor, ha az jelölve van! Vannak ugyanis olyan szavak, amelyekben ejtenünk kell az "u"-t is, de ezt minden esetben két pont jelzi az "u" felett: güe; güi
Miguel ("migèl"); Sergio Agüero ("szèrhiòàgùèrò") - qu + e; i → kè, ki
Amennyiben ezek a betűkapcsolatok szerepelnek egy szóban, úgy, szintén néma marad az "u", amint azt az előbb is láthattuk, így a következőképpen ejtjük: "ké", illetve "ki".
Eslovaquia ("èszlòbàkià"); Turquía ("tùrkíà") - z + a, o, u → ç
Hogyha a "z" betűt "a", vagy "o", vagy "u" követi, akkor kiejtése ugyanolyan, kissé selypített "sz" formában valósul meg, amint azt a "c" + "e","i" kapcsolat esetén láthattuk, mivel kettejük hangértéke megegyezik egymással! Suiza ("szùiçà"); Zaragoza ("çàràgòçà") Ez az egyetemesen elvárt forma, és Spanyolország legnagyobb részén így találkozhatunk vele, ám vannak olyan területek, Spanyolországon belül is, mint például Andalúziában (főleg Sevilla, Cádiz, Almería nagyvárosaiban és Córdoba több kilométeres körzetében), vagy a Kanári-szigeteken, sőt egész Latin-Amerika területét ide lehetne sorolni, ahol teljesen másképpen ejtik, mind a "c" + "e","i"; mind a "z" + "a","o","u"; illetve az "s" betűt. E három között ugyanis nem tesznek semmiféle kiejtésbeli különbséget: mindhárom formában a magyar "sz" betűnek megfelelő hangot ejtik, amit a szaknyelv "seseo"-nak hív. Lássunk erre is néhány példát: casa "ház" ("kàszà"); cereza "cseresznye"("szèrèszà"); zapato "cipő" ("szàpàtò"). Ez a kiejtésmód teljesen elfogadott, vagyis egyáltalán nem számít hibásnak vagy tévesnek, noha alapvetően nem ez a tanított forma! Ezenkívül, létezik egy másik beszélt mód is, amit "ceceo"-nak hívnak. Ez csak Spanyolország déli vidékein jellemző, főleg Granada, Málaga, Huelva városaiban és távolabbi vonzáskörzeteiben, elsősorban a vidéki kisfalvakban találkozhatunk vele. Ez a kiejtésmód abban áll, hogy az "s"-t, és a "z"-t egyaránt a magyar "z" hang selypített formájaként ejtik: casa "ház" ("kàzà"); persona ("pèrzònà").
